Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 87 Photioszt követve kijelenti, hogy egyedül az Atya a forrása a Léleknek, vagy legfeljebb annyit enged meg, hogy a Szentlélek „a Patre per Filium” származik. Az ortodox teológusok manapság nem egységesek a filioque formula értékelésében. Vannak, akik továbbra is eretnek tanításnak vélik, mely kiindulópontjává lett a nyugati egyház és teológia egyoldalúságainak, torzulásainak. Ezt a véleményt képviselik pl. Nissiotis, Lossky vagy az Athosz-hegyi szerzetesek. Mások - mint Bolotov vagy Staniloae - eltűrhető teológiai véleménynek tartják, de helytelenítik betoldását a Konstantinápolyi hitvallásba.42 A kérdést érdemes egy tanbeli és egy gyakorlati részre osztani. Ami az elsőt illeti, a katolikus értelmezés három típusa alakult ki arra vonatkozóan, hogy miként viszonyul egymáshoz a latin filioque és a görög per filium felfogás.43 A középkori uniós zsinatokon (1274: II. Lyoni zs.; 1439: Firenzei zs.) a korikordista álláspont érvényesült. Eszerint a két formula tartalmilag végső soron ugyanazt mondja, pontosabban a per filium visszavezethető a filio- quéra, s emiatt a keletiek legitim módon használhatják. Ezt az egyoldalúan nyugati szemléletet tükröző megközelítést a katolikus teológiában - olyan elismert szerzőknél, mint Y. Congar, J. M. Garrigues, A. De Flalleux, Fr. Lam- biasi, W. Kasper, A. Manaranche, B. Forte stb. - az 1970-es évektől kezdődően felváltotta a párhuzamos formulák pluralista tétele. Ennek értelmében a filioque és a per filium egymásra visszavezethetetlen, ugyanazt a misztériumot különböző, egymást kiegészítő szempontból megfogalmazó, s ezért egyaránt legitim formula. A nyugati (és bizonyos szempontból az alexandriai) megközelítés az isteni lényeg egységétől közelít a személyi különbségekhez, s ezt a relációk tana alapján teszi, a keleti szemléletmód a személyek különbségéből indul ki, s az Atya monarchiája és az eredések alapján értelmezi az isteni lényeg egységét. Az 1980-as évektől kezdve, részben a pro42 Vö. Spiteris, Y., II ruolo della pneumatologia nála tradizione orientale, in Antonianum 73/3 (1998) 505-533; Lossky, V., Teológia mistica della Chiesa d’Oriente, EDB, Bologna 1985, 39-82; Staniloae, D., Le Saint Esprit dans la Theologie Byzantine et dans la reflexion orthodoxe contemporaine, in Credo in Spiritum Sanctum. Atti del Congresso Intemazionale di Pneumatologia I, Vaticano 1983, 661-679. 43 Vo. Pier Giorgo Gianazza tipizálását. Uő, Panorama della pneumatologia cattolica postconci- liare, in Salesianum 61 (1999) 307-339. A filioque-kérdés történeti vagy teológiai feldolgozása szempontjából katolikus részről néhány jelentős munka: Congar, Y., Je crois en l’Esprit Saint, Cerf, Paris 1979-1980; Balthasar, H.U.v., Theologik III. Der Geist der Wahrheit, Basel 1987,189— 200; Garrigues, J. M., L’Esprit qui dit ’Ptrel’ et le probléme du filioque, Paris 1981; Visher, L. (dir.), La théologie du saint Esprot dans le dialogue oecuménique. Document Fői et Constitution, n.. 103, Taizé 1981; Halleux, A. de, Orthodoxie et catholicisme: du personnalisme en pneumatologie, in Rev. Th.Louv. 6 (1975) 3-30; Lambiasi, F., Lo Spirito santo: mistero e presenza, Bologna 1987; Hilberath, B. J., Élet a Szentlélékből. Pneumatológia, in Schneider, Th. (szerk.), A dogmatika kézikönyve I, Budapest 1998, 475-582.
