Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában

Krisztus és a Lélek kapcsolata 85 mintegy magként (vö. ljn 3,9) elülteti az üdvtörténeti hivatására szabadon igent mondó Szűz méhében; másfelől a Fiú Leikeként a megtestesülés ese­ményének engedelmes elfogadására ösztönzi a Fiút - egyszerre magában foglalja az unió hypostatica megvalósítását és a megszentelést, kiterjed a Fiú személyére, emberségének megalkotására és ennek a Fiú istenségével való egyesítésére egyaránt. Balthasar a következőképpen vonja le újszerű pneuma- tológiai értelmezéséből a megtestesülés és a felkenés kapcsolatára vonatko­zó végső következtetést: „Emberré levés és ’felkenés’ ekképpen teljességgel egybeesnek, ahogy Krisztus emberségének az isteni természettel és a Szent­lélekkel való ’fölkenése’ is egybeesik (mivel Isten éppúgy ’természet szerinti’ ahogy ’személyes’).”39 Balthasar sajátos értelmezése több kérdést fölvet, me­lyek közül talán a legsúlyosabb az, hogy ebben a látószögben mit is jelent végső soron az unió hypostatica eseménye? Ha mégiscsak a Fiú az emberi természet felvevője, és hüposztatizálója annak a természetnek, mely nem is létezik e hüposztatizálás nélkül - assumendo creavit, mondja Ágoston -, akkor mit jelentsen az a kifejezés, hogy a Szentlélek az unió hypostatica ki­vitelezője, megvalósítója?40 A Jézus Lélekkel való felkenését értelmező harmadik típusú álláspontot valló teológusok közös jellemzője, hogy részben a szentírási szóhasználat­hoz visszatérve, részben az antiariánus polémiát megelőző tradícióból me­rítve, a megtestesülés és a felkenés eseményét tartalmilag és időben is meg­különböztetik egymástól. Elfogadják, hogy az ember Jézus fogantatásától kezdve a Szentlélek által megszentelt és messiási küldetéssel rendelkezik, de nem használják a felkenés szót ennek a ténynek a megjelölésére. Ezzel azt kívánják kifejezésre juttatni, hogy a Lélek általi felkenés a Jordánnál, nem egyszerűen kihirdetése, tanúsítása vagy kinyilvánítása annak, ami emberi életének kezdetétől jellemzi Jézust. Inkább úgy látják, hogy a Lélek és Jézus kapcsolata a megkeresztelkedéstől fogva új szakaszba lép. Ettől kezdve a Lé­lek más módon tevékenykedik Jézusban, ami abban fejeződik ki, hogy ő maga is ekkor kezdi meg nyilvános működését, igehirdetését, ördögűzéseit, gyógyító tevékenységét. A Lélek leszállása a Jordánból feljövő Jézusra és az atyai szózat nem pusztán mások számára tanúskodás Jézus kilétéről és kül­detéséről, hanem magának Jézusnak is részben új tapasztalat. Nem ekkor kapja üdvözítő küldetését és nem ekkor tudatosul benne istenhúsága - még TL III, 168. 40 Ladaria több kritikát is megfogalmaz Balthasar hipotézisével szemben, melyek álláspontunk szerint megválaszolhatók, kivéve az általunk is jelzett kérdést. Vö. Ladaria, L., La Trinitá mistero di comunione, 253-270.

Next

/
Thumbnails
Contents