Communio, 2011 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3-4. szám - Demokrácia - Puskás Attila: Krisztus és a Lélek kapcsolata: a krisztológiai pneumatológia megújulása a katolikus teológiában
Krisztus és a Lélek kapcsolata 81 skolasztikus értelmezés is egyöntetűen követi azt a felfogást, mely Jézus felkenését a megtestesüléssel időben egybeesőnek tartja. A továbbiakban a kérdés inkább az lesz, hogy Jézus emberségének a szentsége miben áll és minek köszönhető. Aquinói Szent Tamás megkülönbözteti a „gratia unionist és a „gratia habitualis”-t vagy másképpen „gratia sanctificans”-t. Az egyesülés kegyelme maga az unió hypostatica eseménye, mint Jézus emberi természete számára adott ingyenes ajándék, mely a legnagyobb kegyelem. A megszentelő kegyelem - Tamás nem használja a felkenés kifejezést - az egyesülés kegyelmének a következménye, azonos Jézus emberségének a szentségével, mely kezdettől teljes és nem növekedhet. Ez a megszentelés, mint a Szentlélek kegyelmének a megadása, a fogantatás pillanatában megtörtént.28 Az új skolasztikában leginkább elterjedt felfogás alapvetően Tamást követi és Krisztus emberségének kettős szentségéről beszél: a lényegi (és mintegy forrást jelentő) szentségéről az unió hypostatica miatt, és ak- cidentális megszenteléséről, melyre működéséhez és szenvedéséhez volt szüksége. Az első a Fiúnak, a második a Szentiéleknek köszönhető.29 Jézus Lélekkel való felkenésének újragondolása a katolikus teológiában az elmúlt évtizedekben különböző megközelítésekhez vezetett. Az első ebben a sorban Mühlen elmélete.30 A német teológus értelmezésének három középponti elemét ragadhatjuk ki: (1) a megtestesülés és Jézus felkenése Szentlélekkel tartalmilag két különböző és felcserélhetetlen sorrendű hittitok; (2) a kettő azonban időben egybeesik Jézus fogantatásának eseményében, következésképpen a megkeresztelkedés jelenete csak kinyilvánítása annak, ami már Jézus emberi létének kezdetén megtörtént; (3) Jézus Szentlélekkel felkenése azt jelenti, hogy emberségében és mint a leendő Egyház Feje elnyerte a messiási küldetésének teljesítéséhez a hivatali kegyelmet és emberségének tökéletes megszentelését, mely az Egyház küldetésének és személyes megszentelődésünknek a forrásává vált. így Jézus felkenése nem másodlagos vagy járulékos elem az unió hypostaticához képest, hanem saját üdvözítő küldetése és az ő küldetését folytató Egyház számára is lényegi esemény. Mühlen számára döntő, hogy az Ige megtestesülése, vagyis az emberi természet felvétele és hüposztatizálása a Fiú részéről nem azonos az Ige által 28 STh III, 34, l;Vö. Ladaria, L., La Trinitä mistero di comunione, 246 k. 29 Vö. Balthasar rövid áttekintést adó vázlatát: TL III, 161-168. 30 Mühlen, H., Una mystica persona. Die Kirche als das Mysterium der heilsgeschichtlichen Identität des Häligen Geistes in Christus und den Christen: Eine Person in vielen Personen, München-Pader- born-Wien 1966; UŐ, Der Heilige Geist als Person in der Trinität, bei der Inkarnation und im Gnadenbund. Ich-Du-Wir, Paderborn 1963.
