Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (1. rész)

Lustiger bíboros dicsérete

93

dekből és konferenciákból (Osez erőire, osez vivre - 1985) táplálkoztak, vagy interjúkból (mint a tekintélyes Le Choix de Dieu - 1987), soha nem könyvként készültek. Az időhiány nem ad elégséges magyarázatot ehhez a jól bevált, megszokott gyakorlathoz.

Ez az akadémikus mindent megtett azért, hogy ne Írjon. Miként lett mégis akadémikus és maradt tizenkét éven át, amikor a felelősség csaknem teljesen megtiltotta neki, hogy az önök heti munkájában részt vegyen. Felelősségét közelről láttam, letaglózónak tűnt egyházmegyéje iránt - ám ennek az egyházmegyének a határai gyorsan terjedtek szellemének ereje és intelligenciájának ragyogása arányában Franciaországban, Európában és végül az egész világban. Ő az egyik legnagyobb tekintélyű személyisége lett a Társaságnak. De, különös irónia folytán semmi nem jellemezte jobban az ő idetartozását, mint a búcsú, amelyet önöktől vett Max Gallo megválasztásakor, 2007. május 31-én, néhány hónappal előtte, hogy meghaljon ennek a világnak és megszülessen az örökkévalóságnak. „Önök engem nem fognak viszontlátni.”

Nem! Ellenkezőleg, Lustiger bíboros, csak most kezdjük látni önt. Ön közöttünk maradt Szent Pál apostol paradox módján, amiről a filippieknek ír: „nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem” (Fii 2,12). Leszögezhetjük: ön jelen van továbbra is ebben a Társaságban. Elég csak az Akadémia jelmondatára utalnom: „Istennek minden lehetséges!” Istennek az a sajátsága, hogy a lehetetlen számára lehetségesnek bizonyul, ami az embernek mindig lehetetlen marad. Izsák csodálatos születése Sára öregségében (Tér 18,14) és Krisztus még csodálatosabb születése egy szűztől (Lk 1,37). Jean-Marie Lustiger legmagátólérte- tődöbb és legmélyebb meggyőződése az volt, hogy Krisztus lehetségessé teszi az emberek számára azt, ami csak Istennek lehetséges. „Szívemnek hinnie kell a lehetségesben, a lehetőségben - Istenért -, amiről az emberek azt hiszik, lehetetlen” (Osez erőire, p.33). Vagy: „Hinni az Evangéliumban nem annyit jelent, hogy az ember egy ideális, megvalósíthatatlan programhoz, vagy egy utópiához ragaszkodik. Hinni az Evangéliumban annyit tesz, hogy Isten eljött beteljesíteni bennünk azt, amit tőlünk kér megtenni” (Osez erőire, p.17.). Márpedig nem lehet elégszer utalni arra, hogy Lustiger bíboros jelmondatát előre megmagyarázta egy lelkiíró, ismeretlen teológus Szalézi Szent Ferenc nyomdokain éppen ügy, mint az elvont misztikus hagyományon egy másik bíboros, az, akit ebben az épületben a bíborosnak neveznek. Richelieu, mert róla van szó, vallásos témájú írásainak egyikében, az „Értekezés a keresztény tökéletességről” címet viselőben (megjelent 1639- ben, és nemrég önök tagtársa, Ambroise-Marie Carré újra kiadta) kibontja a következő gondolatot: „A szeretet lényege, hogy neki semmi sem lehetetlen”