Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Török Csaba: Közjó vagy közérdek?: Megfontolások a gazdasági világválság kapcsán
Közjó vagy közérdek? 65 ség akkor tudja megvalósítani önnön javát, hogyha az egyén vágya összhangban van vele. És megfordítva: az egyén akkor jut békés, boldog életre, ha vágyait harmóniába hozza a közösség belső rendjével. Platón filozófiája világosan mutatja, hogy mindennek alapja az egyénnek a köz, a résznek az egész alá való rendeltsége. A filozófus a következőképpen indokolja meg- az emberi természet gyöngeségéből kiindulva - a törvények meghozatalának a szükségességét: „... nehéz dolog [az emberi természetnek] belátni azt, hogy az igazi államkormányzó művészetnek nem a magán, hanem a közérdekkel kell törődnie — mert a közérdek összeköti, a magánérdek szétválasztja az államokat továbbá azt, hogy mind a köz-, mind a magánérdeknek az válik javára, ha e kettő közül a közérdeket részesítik különb elbánásban, mint a magánérdeket. ”3 Mindennek az alapja az a belátás, hogy az istenek sem képesek másként kormányozni, gondozni a világot, mint úgy, hogy az Egészre való tekintettel cselekszenek, arra való tekintettel alakítanak át mindent. Az egyből sokat, sokból egyet alakítva „végtelen sok különböző forma jönne létre”4, vagyis a kozmosz rendje borulna fel, válna az átláthatatlan sokféleség okán kormányoz- hatatlanná, s így végül a szabályok, törvények erejüket vesztenék. Az államra, az emberi közösségre vonatkoztatva ez az egységesítő, végső szabály nem más, mint az arányosságon alapuló igazságosság.5 Arisztotelész maga is csatlakozik a fenti platóni állásfoglaláshoz, ám annak metafizikai megalapozását adja, amennyiben levezeti, hogy a rész mindig szükségszerűen alá kell, hogy legyen rendelve az egésznek.6 Ebben a megközelítésben a közjó esetében nem másról van szó, mint hogy az egyén önös érdekét alárendeli a köz javának, az állam pedig önnön célkitűzéseit magának a jónak.7 Az egyes ember haszna helyébe így tehát a köz haszna lép- ami nem más, mint a to koiné szümferon, a közös haszon.8 Érdemes arra felfigyelni, hogy Arisztotelésznél a szümferon (haszon) egyenlő az agathon- nal (jó), ugyanakkor elkülöníti azt a kaloníól (szép) - csakis az érdekektől 3 Leg. IX, 875 (Kövesdi Dénes ford., Platon össze művei, vol. II., Magyar Filozófiai Társaság, Budapest 1943, 639-1070). 4 Leg. X, 903c. 5 „S ha valaha más várost alapít valaki, erre az egyenlőségre [ti. az arányosságon alapuló egyenlőségre] tekintettel kell törvényt hoznia; nem szabad sem egy, sem néhány kényúrra, vagy a nép uralmára tekintettel lennie, hanem egyedül és mindig csak az igazságosságra. Az igazságosság pedig épp ebben áll, amit most fejtettünk ki: az embereknek, akik nem egyenlők, a természetüknek megfelelőt adni minden egyes esetben.” - Leg. VI, 757. 6 Pol. Ill, 1253 a 18-20. 7 Pol. Ill, 1282 b 14-18. 8 Pol. Ill, 1160 a 14.
