Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
38 Puskás Attila maszkodó újabb megközelítésekre a teológusok egy másik csoportja (H.U. v. Balthasar, J. Ratzinger, W. Kasper, K.-H. Menke, N. Hoffmann, K. Lehmann, H. Hoping, J.-H. Tück) úgy válaszol, hogy magát a helyettesítés kategóriáját igyekszik újraértelmezni és tartalommal megtölteni a szentírási kinyilatkoztatás fényében. A mai katolikus teológiában egyre inkább találkozni azzal a törekvéssel, mely nem a „búnadósság”, a „helyettesítő elégtétel” vagy „büntető igazságosság” jogi koordinátarendszerében értelmezi a megváltói „helyettesítés” titkát. Nem az isteni igazságosság által megkövetelt, az Istenember által a búnadósság megszűntetése érdekében helyettünk lerótt elégtételről, bűnhődésről vagy áldozatról beszél, hanem arról, hogy magának a bún állapotának a természete és ennek a megszűntetése, azaz az ember üdvössége kívánja meg a helyettesítést. Ennek értelmében a helyettesítés azt jelenti, hogy Jézus azon a „helyen” keresi fel a bűnös embert, ahol az van, az ő „helyét” foglalja el, ahol a bűnös ember lehetőségeinek határához érkezett, hogy a magába zártság, a csőd és a kilátástalanság helyzetéből kimentse és az Isten által számára elgondolt „helyre-helyzetbe” juttassa, ahol elnyerheti igazi önazonosságát. Ebben az egzisztenciális távlatú értelmezésben a hagyományos jogi modellnél jobban kidomborodik, hogy a helyettesítés nem a pótolhatatlan morális szubjektum mellőzésével, vagy annak feje fölött történő esemény. Sokkal inkább arról van szó, hogyjézus Krisztus értünk vállalt halálával valóban a „mi helyünkre”, azaz a kiúttalan Istentől való távolság és halálra szántság helyzetébe lépett, hogy nekünk ebből kiutat nyisson, az önmaga fogságába került morális szubjektumot a jóra irányuló szabadsággal és szeretetre való képességgel ajándékozza meg.30 Norbert Hoffmann nyomán Karl-Heinz Menke ezt nevezi a helyettesítő képviselet (Stellvertretung) tulajdonképpeni fogalmának, melyet megkülönböztet a merőben külsődleges, jogi értelemben vett képviselettől, melyben valaki egyszerűen pótol egy másik valakit. A tulajdonképpeni helyettesítő képviselet egyenes arányosságot feltételez a megváltó Krisztus és megváltott bűnös egysége és különbözősége között, vagyis: minél nagyobb fokú az egység, az azonosulás, annál nagyobb az önállóság, a különbség.31 Az ekképpen értett jézusi helyettesítő megváltás végső alapja a szentháromságos élet, mert Istenben az egység és a különbözőség egyeredetű. A tulajdonképpeni helyettesítés fogalmában van egy exkluzív és egy inkluzív mozzanat: Jézus olyat 30 Bernd Janowski, Stellvertretung. Alttestestamentliche Studien zu einem theologischen Grund- begrifj, in Stuttgarter Bibelstudien 165, Stuttgart 1997,17-20. 1 Karl-Heinz Menke, Stellvertretung, Schlüsselbegriff christlichen Lehes und theologische Grundkategorie, Freiburg 1997, 65.
