Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 35 nimalista, egy közvetítő jellegű és egy maximalista álláspontot különböztethetünk meg. (1) Karl Rahner egy történetileg biztosan igazolható és fundamentálteológiai szempontból elégséges minimum megállapításaként fogalmazta meg, hogy Jézus önként és szabadon fogadta el prófétai vértanú- halálát, mint Isten titokzatos üdvözítő tervének részét, melynek úgy adta át önmagát, hogy ebben a helyzetben is fenntartotta egyedülálló igényét Isten elközelgett uralmáról szóló üzenete és személye azonosságára vonatkozóan és remélte, hogy Isten meg fogja erősíteni ezt az igényét. Ez megtörtént Jézus feltámasztásával, melynek fényében mondható, hogy Isten kegyelmi, üdvözítő akarata győzelmesen és visszavonhatatlanul kinyilvánult Jézus halálában és feltámadásában.22 Rahner szerint tehát végső soron nem Jézus proegzisztens magatartásában, hanem kizárólag Isten Jézus önátadását elfogadó és a feltámasztással igazoló cselekvésében gyökerezik Jézus halálának üdvözítő jelentősége.23 (2) A katolikus teológusok nagy része a rahneri minimalista- állásponton túlmenve a Schürmann korai írásaiban megfogalmazott értelmezést tette magáévá, mely Jézus proegzisztens életének következetes beteljesítését látja Jézus halálában. Maga a pro-egzisztencia kifejezés használata is széles körben elterjedt Jézus üdvözítő életének és halálának jellemzésére (H. U. v. Balthasar, K. Lehmann, W. Kasper, E. Schillebeckx, Th. Pröpper). Schürmann az „implicit krisztológia” analógiájára implicit szótériológiáról beszél. Ennek nyomán a szisztematikus teológusok elkezdték alkalmazni a jézusi „indirekt” (Kessler) illetve „rejtett szótériológia” (Kasper) kifejezéseket Jézus proegzisztens magatartásának a jelölésére, beleértve az utolsó vacsorái Eucharisztia-alapító gesztusokat is. Ugyanakkor a schürmanni értelmezést alapjaiban elfogadó teológusok közül többen kritikával illették a tudós biblikus késői írásaiban a helyettesítő engesztelést és a proegzisztenciát összekapcsoló fejtegetéseket,24 míg mások, Schürmannhoz hasonlóan a kettőt összekötik egymással.25 (3) Végül vannak olyan teológusok (pl. Hans Urs von Balthasar), akik szisztematikus reflexiójukban közvetlenül azokat az egzegétákat követik (J. Blank, H. Merklein, R. Pesch, G. Lohfink, M. Hengel, P. Stuhlmacher, J. Jeremias), akik a proegziszencia gondolatának a közvetítése nélkül is igazolhatónak tartják, hogy maga Jézus 22 Karl Rahner, A hit alapjai, Budapest 1983, 275. 23 Vö. Bernhard Nitsche, Göttliche Universalität in konkreter Geschichte, Tübingen 2000,408 k.; Heinz Schürmann, Jesus - Gestalt und Geheimnis, Gesammelte Beiträge, (Hrsg. Kl. Scholtissek), Paderborn 1994, 219. 24 Lásd pl. Thomas Pröpper, Erlösungsglaube und Freiheitsgeschichte. Eine Skizze zur Soteriolo- gie, München 1991,238-246. 25 Vö. W. Kasper, Jézus a Krisztus, Budapest 1996, 136.
