Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1-2. szám - Eszkatológia és gazdaság - Puskás Attila: Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére a katolikus dogmatikában
Törekvések Jézus üdvözítő művének újraértelmezésére... 31 egyházi hagyomány szótériológiai hitvallásai hogyan viszonyulnak Jézus eredeti halálfelfogásához, mennyiben gyökereznek abban vagy jelentenek újdonságot ahhoz képest? (c) Végül: az újszövetségi szótériológiai modellek milyen ószövetségi vagy Biblián kívüli gondolati mintákra mennek vissza, és"hogyan viszonyulnak egymáshoz? Ami az első és a második kérdést illeti, az egzegézis általánosan elfogadott álláspontja szerint biztosan állítható, hogy Jézus számolt erőszakos halálának lehetőségével, majd amikor bizonyossá vált, tudatosan vállalta és kész volt annak önkéntes elfogadására. A szentíráskutatók abban is egyetértenek, hogy Jézus a rá váró erőszakos halált a prófétai sors részeként értelmezhette. Abban a kérdésben azonban, hogy vajon Jézus előrelátható és a prófétai sorsban osztozó erőszakos halálának tulajdonított-e sajátos üdvözítő hatást, értéket, már megoszlott az egzegéták véleménye. W. Marxsen gondolatát, mely szerint egy történész „elég nagy bizonyossággal állíthatja, hogy Jézus nem üdveseménynek fogta fel halálát”13, a 70-es években a katolikus egzegéták közül többen, így pl. A. Vögtle, G. Bornkamm, H. Schlier, s kezdetben H. Kessler is magukévá tették.14 E kutatók R. Bultmann jézusi és egyházi szótériológiát élesen szembeállító tételét15 elfogadva úgy látták, hogy az újszövetségi írásokban az üdvösségről alapvetően két egymástól különböző tanítás fogalmazódik meg. Az egyik a Jézus által hirdetett eredeti „eszkatológiai szótériológia”, melynek értelmében Isten szabadító, megbocsátó uralma végérvényesen elközelgett, itt van, a jelenben megtapasztalható és kifejti hatását Jézus szavaiban, tetteiben, csodáiban és egész magatartásában. A másik a Pál apostol, az evangélisták és az Egyház által a húsvét után hirdetett „kereszt (sztaurológiai) szótériológia”, mely szerint az ember úgy üdvözül, hogy hittel elfogadja Jézusnak az érte és a minden emberért az Atyának felajánlott helyettesítő, engesztelő keresztáldozatát. Úgy tűnt, hogy az Isten uralmaként hirdetett és kinyilvánított eredeti jézusi, valamint a hús13 W. Marxsen, Erwägungen zum Problem des verkündigten Kreuzes, in: uö., Der Exeget als Theologe. Vorträge zum Neuen Testament, Gütersloh 1968, 165. Idézve: in W. Kasper, Jézus a Krisztus, Budapest 1996, 129. Vö. A. Vögtle, Jesus von Nazareth, in: ökumenische Kirchengeschichte I. (Alte Kirche und Ostkirche. Szerk: R. Koettje-B. Moeller), Mainz-München 1970. H. Kessler, Die theologische Bedeutung des Todes Jesu; uö., Erlösung als Bejreiung, Düsseldorf 1972. 3 „Mig Jézus prédikációja az elközelgő, sőt a beköszöntő istenuralom eszkatológiai meghirdetése, addig a kérügma Jézus Krisztust mint helyettesítő módon az emberek bűneiért a kereszten meghatót és Isten által a mi üdvösségünkért csodálatos módon feltámasztottat hirdeti.” R. Bultmann, Das Verhältnis der urchristichen Christusbotschajt zum historischen Jesus, in: uö., Exe- getica. Aujsätze zur Erjorschung des Neuen Testaments. (Ausgewählt, eingeleitet u. hrsg. v. E. Dinkier), Tübingen 1967, 446 sk.
