Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)

Lustiger bíboros dicsérete

99

időszerűtlen. Szabad legyen egy másik állítására fölhívni a figyelmüket: „A keresztények egységéhez kötődik Európa felépítésének a lehetősége” (Devenez dignes de la condition humaine, p.130). Megismétlem, mindez csak most kezdi kibontakoztatni hatását. Még nem láthatjuk előre a jövőjüket.

Az ő sorsa talán az volt, hogy úgy éljen és úgy haljon meg, mint Péguy. Maréchal Juin elbeszélését megismerve fedeztem föl kettejük egymáshoz közelítésének a lehetőségét. Amikor 1953-ban Juin elfoglalta a 4. széket, Péguy barátjáról és munkatársáról, Jean Tharaudról mondta a dicsérő emlékbeszédet. Felidézte a keresztény és szocialista költő halálát, aki 1914. szeptember 5-én esett el Peuchard és Monthyon között, „... néhány lépésre tőlem...”. És hozzátette: „... láttam ezen ellenség csodáját, aki győztesnek gondolván magát, pontosan azon a helyen állt meg, ahol Péguy elesett, majd visszafordult az éjszakába.” A német előretörést szó szerint Péguy halála hátráltatta meg. És ha azt merészelem kérdezni, hogy Jean-Marie Lustiger, holtában és életében nem a nihilizmus végső pontját jelölte-e ki szemünk előtt, tehát a nihilizmus visszavonulását? Mi mást sugallhatna nekünk azt ismételvén, hogy „keresztény kor kezdetén vagyunk” (Dieu merd, les droits de l’homme, p.451). Vállaljuk az észszerű merészséget és higgyünk ebben.

Jean-Marie Lustiger történetét a kiválasztottság, tehát a szóra adott válasz - ami maga is felhívásként hangzik - mentén követtük. De az ő esetében inkább, mint másoknál, a szó a par excellence szót jelenti, aki mint Ige kimondta magát - és ez „az Ige Isten”. Tehát a kiválasztottságnak itt ígéretként kell hallatszania, amit Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett, hogy népet választ magának és általa örökbe fogadja az egész emberiséget. Nem véletlen, hogy könyvének címére: Isten választása (Le Choix de Dieu) (1987) egy másik könyv címe - Az ígéret (La promesse) válaszol, amely szándékosan sokkal később lett közzétéve (2002-ben), noha 1982 óta megkerülhetetlen. Az izraeli Yedot Haharonot napilapnak adott interjúról van szó, amely 1985-ben újra megjelent az Osez erőire című könyvében is. Ehhez Lustiger bíboros kellett! Ha az ő „.. .kinevezése kihívás (provocation) volt; a fájó sebet föltépte; arra kötelezte az embereket, hogy gondolkodjanak és megismerjék az igazságot” (Le Choix de Dieu, p.401). Ez nyilvánossá tette azt, amit Áron (akinek a neve ekkor még nem Jean-Marie) 1936-tól fölfedezett: „Kereszténnyé válva nem akartam elhagyni zsidóságomat. Nem akartam menekülni a zsidó léttől”, ellenkezőleg „... a zsidóság számomra nem jelentett mást, csak azt, amit én a kereszténységben fölfedeztem” (

Osez erőire, p.56 és 60). A folyamatosság mellett az identitás hasonló, mint Bergson esete is mutatja, de a két vallás közötti, viharos összecsapások keretén belül meglephet, sőt megütközést kelthet. Egyik részről sem hiányoznak a meglepetések, sőt mél