Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)
Lustiger bíboros dicsérete 95 Márpedig - erősködik Pascal — minden felsőbb rend látja az alsóbb(ak)at. Az első rendet nem csak önmagából kiindulva (mint teszik a gazdasági, társadalmi, politikai vezetők) szemlélhetjük - vehetjük figyelembe, hanem a második rendtől kezdve. Nem csak azért, mert a polgárok kritikus szemlélete kételyeket fogalmaz meg a véleményekkel szemben az ész uralta szempontok alapján. De hogy az első kettőt a harmadikból kiindulva tudjuk szemlélni, szükséges a szeretetbeni létezés, az abban megmaradás. Ez az, amire alig jövünk rá, mert ez a szív nagyon rövid, két dobbanás közötti szünete. Úgy tűnik, Jean-Marie Lustiger hiteles képet nyújtott a szeretet tartományában való állandó tartózkodásáról. Nem azt állítom, természetnél fogva együttérző volt, vagy állandóan és megzavarhatatlanul evangéliumi jóságú: ellenkezőleg, legendás dühkitörései és néha érdes ítéletei azért számítottak súlyosnak a célzottak számára, mert magasból sújtottak rájuk. Ő a világot és az embereket a szeretet fényében látta, amint az éjszaka tárgyait látjuk a zseblámpa zöldes fényénél. A materializmussal ellentétben, ő felülről magyarázta a lentieket. Politikai helyzettel szembesülve a gonoszság és a gyűlölet erői mellett Isten hűségének, jóságának erejét is figyelembe vette. Egy látszólag elméleti vita során, amely gyakran volt ideológiai színezetű, igyekezett felmérni a vele szemben állók lelki helyzetét, megérteni, amit azok szerettek vagy gyűlöltek. Mert a „harmadik rend” fényében az igazság csak annyira fénylik, amennyire szeretik, különben vádlón lép föl - abban az értelemben, hogy a fény felszínre hozza az egyenetlenségeket. Veritas lu- cens gyakran veritas redarguens: Jean-Marie Lustiger nekem úgy tűnt, mint azon ritka, de meghatározó személyiségek egyike, akik Szent Ágostonnak a szeretetről vallott tanítását életre váltják. Innen származott politikai éleslátása a sző legnemesebb értelmében: „az erkölcsi és spirituális szempontból legszigorúbb állásfoglalás politikailag a legfelelősségteljesebb (Dieu merd, les droits de l’homme, p. 195). Vagy: „Nem csak erkölcstelen létezik és keresztény-ellenes, hanem politika-ellenes is, amit szintén száműzni kellene a politika erkölcsi tartományából” (Dieu mer- ci, les droites de l’homme, p.214). Többek között ez tette számára lehetővé, hogy 1968-ban soha ne lásson forradalmat (Le Choix de Dieu, p.255), hogy 1987-ben előre megmondja a kommunista hatalom „nagyon világos” bukását (Le Choix de Dieu, p.294), és kiváltságos módon értelmezze (ebben osztozott Karol Wojtylával és a Szolidamoszc vezéreivel) a lengyel forradalmat és a közép-európai helyzetet. 1987-ben szólt Barack Obama megválasztásáról: „Képzeljék el, hogy az Egyesült Államoknak fekete elnöke lesz - húsz éven belül” (Le Choix de Dieu, p.457).
