Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Marion, Jean-Luc - Török József (ford.): Lustiger bíboros dicsérete (II.)
Lustiger bíboros dicsérete 93 tek. Ebben a pillanatban a fiú vezette az atyát a gonoszság sivatagában. Megtanulta, hogy „a legrosszabb bármely pillanatban jelentkezhet” (Le Choix de Dieu, 0.352). Gyakran szemére vetették ágostoni ihletésű pesszimizmusát az emberi természetről. De ő a gonoszt közelről látta, egészen közelről, ami nemcsak közönséges, hanem ördögi, mindennapos és mélysége kifürkészhetetlen. Ez a korszaka a Sorbonne-ra beiratkozással végződött 1944 őszén, majd a párizsi Séminaire des Carmes növendéke lett, a párizsi főegyházmegye kispapja. Ez nem akadályozta meg katonai szolgálatát a Saint-Maxient akadémián, majd Berlin 1950-ben történt francia megszállásakor. Berlin, tehát Kelet-Berlin is megközelíthető volt, ahol fölfedezte a valós kommunizmust, amely az embereket a nácizmushoz hasonlóan eltorzította, csak másféleképpen. Amint Karol Wojtyla, ő is gyors egymásutánban és alaposan megismerhette a totalitarizmus két arcát, s ami még nehezebb, fölismerhette bennük a nihilizmus két legfélelmetesebb formáját. Ettől kezdve fokozatosan kifejlesztette rendkívüli karizmáját, vagyis azt a képességet, hogy az élet (és következésképpen a halál) dolgainak legpontosabb szociológiai és történelmi valóságáról teológiai és spirituális olvasatot alkosson a legapróbb részletekig. Ez az exodus meghökkentő logikával vezetett az első jeruzsálemi zarándoklatához, 1951-ben. Itt megtörtént az, amit Pascal esetében második megtérésnek neveznek: a Szent Sír kőpadjára borulva így imádkozott: „Amilyen igaz, hogy ez a kő itt van, hogy te (ti. Lustiger maga) ezt érinted, és ellenáll kezeidnek és homlokodnak, úgy kell, hogy elhatározásra juss, igen vagy nem, teljesen átadod magad a feltámadott Krisztusnak, a Megváltónak, Isten hívásának népe és az egész világ üdvösségéért. Vagy pedig távozol, még idejében” (Le Choix de Dien, p. 175). Itt végre véglegesen eldőlt kiválasztottsága, mert többször ismételte: „A bizonyosság, hogy Istentől kaptam meghívást, többé nem hagyott el” (Le Choix de Dieu, p. 120). Akkor Aron Lustiger rájött arra, ki is ő Isten terveiben, hacsak már önmagában Aron Jean-Marie Lustiger „... élő kihívás, aki arra kötelezi a vele szemben állót, hogy rákérdezzen a Messiás történelmi alakjára.” Ily módon megkezdődhetett nyilvános élete. Ennek két szakasza a papé és a püspöké, a helyzetelemzésé, majd a cselekvésé. A Seminaire des Carmes kápolnájában 1954-ben szentelték pappá és azonnal kinevezést kapott a „Centre Richelieu” egyetemi lelkészei közé, ahová a Sorbonne-ra beiratkozása óta eljárt. Itt tartózkodott a rendkívüli formátumú alapító, Maxime Charles abbé. Zseniális közösségi vezető, magával ragadó apostol és néha elviselhetetlen „Dom Camillo” utánzat, ez a Périgueux-ből származó pap, miután Malakoff (párizsi kerület) egyik plébá
