Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
86 Bolberitz Pál A felsorolt esetekben tehát Isten „hézagpótló” szerepet tölt be, melyet az ember akkor vesz igénybe, hogy ha tudományos megismerése csődöt mond, avagy individuális személyisége, illetve társadalmi élete megoldhatatlan konfliktusokba ütközik. „A vallásos emberek akkor beszélnek Istenről, amikor megismerésük46 a végére ér, vagy ha az emberi erőkifejtések csődöt mondanak. Az emberek tehát tulajdonképpen úgy vonultatják fel érdekeik szolgálatában Istent, mint valamiféle „Deus ex machina”-t, és megoldhatatlan problémáik látszólagos megoldását keresik benne. Ez az Isten valójában az emberi gyengeségek és az emberi korlátoltság kihasználásából él”- mondja Bonhoeffer.47 A mai természettudomány viszont azt kívánja megmutatni, hogy nincs szükség Isten létezésének posztulálására, mivel a természet törvényeinek tudományos magyarázatához elégséges az emberi képesség. Hasonlóképpen- mind a marxista, mind a liberális - antropológiai szemlélet arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten létének elfogadása nélkül is az ember kibontakoztatja hiteles önmagát. Ebben az értelemben sem a polgári demokráciának, sem a szocialista-kommunista társadalmi rendszernek nincs szüksége Istenre, hiszen Isten nélkül is boldoggá teheti az embert. így Isten elveszítette helyét a világban, a benne való hit létjogosultsága megkérdőjelezhető, vagyis gyakorlatilag Isten az ember számára halott. A mai ember nem tud mit kezdeni Isten hipotézisével, hiszen az nélkülözhető lett a világ hármas dimenziójában: az élet, a tudomány és a technika valóságában. A mai nagykorúvá vált embernek nincsen többé szükséges Istenre ahhoz, hogy a világot megmagyarázza. Bonhoeffer ezt a következőképpen világítja meg: „Az ember megtanulta, hogy minden fontos kérdésben maga boldoguljon Isten munkahipotézisének segítsége nélkül. Tudományos, művészeti és etikai kérdésekben egyaránt ez ma már magától érthető. Körülbelül száz év óta azonban ez az öntörvényűség mindinkább kiterjedt a vallási kérdések értelmezésére is. Ez különösen abban nyilvánul meg, hogy minden megy a maga útján Isten nélkül is, méghozzá éppen olyan jól, mint azelőtt. Akárcsak tudományos téren, az általános hétköznapi emberi élet területén Isten számára nincs hely, Isten elveszítette a talajt a lába alól a mi világunkban.”48 Bonhoeffer szavai itt elsősorban azok ellen a teológusok ellen fordulnak, akik az evangéliumban kívánnak választ keresni az ember egzisztenciális 46 Néha tunya gondolkodásunk következtében. 47 Bonhoeffer: Widerstand und Ergebung, 181. 48 Vő: Bonhoeffer, uo. 215. kk.
