Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
84 Bolberitz Päl szét és az ember az, aki elfoglalja Isten helyét. Bloch számára Krisztus tanításának lényege e „birodalom” eljöttének jó híre. Ilyen értelemben beszél a kereszténységben megjelenő ateizmusról, ami annyit jelent nála, hogy a kereszténység szabadította fel az embert az igazi ateizmusra, amikor az „ismeretlen (elrejtett) Isten” (Deus absconditus) helyére állította Jézus alakját, aki elhozta az evilági messiási országot, melynek az ember a középpontja. „Ateizmus nélkül a messianizmusnak nincs értelme” - vallja. Krisztus jelentősége abban volt, hogy a transzcendens ismeretlen Istenből „emberi” Istent csinált. „Az az Isten, aki egy mitikus világ perifériáján tartózkodott, Krisztuson keresztül emberi formát öltött, az embert állította a középpontba és azon közösségek, melyek az ő nevében gyűlnek össze, szintén az embert tekintik a legmagasabbrendű értéknek.” Elméletéből Bloch a következő konklúziót vonja le: „Csak egy ateista lehet jó keresztény, és csak egy keresztény lehet jó ateista.” Ilyen beállításban kell értelmezni az evangélium jóhírét is: „eritis sicut Deus” (olyanok lesztek, mint az Isten). A keresztény üzenet blochi értelmezése odáig jut, hogy Krisztus föltámadásának tényében azt a lehetőséget látja, hogy az ember saját erejéből is képes lesz legyőzni a halált. E lehetőségeket - úgy véli Bloch - csak a szocialista társadalomban lehet megvalósítani. „Amint a keresztények föltámadási-hitében már el van rejtve az egy teremtő Isten életében való részesedés, úgy e gondolat elevensége először ateista-utópista módon válik lehetségessé, ami a halálon túli tragikus vagy heroikus öntranszcendenciában valósul meg” - írja. Amint láttuk, Bloch marxistának nevezett ateizmusa pozitív kicsengésű, Schopenhauer és Sartre ateizmusával szemben. A „reménység elv” bevezetésével az ateizmust megpróbálja összhangba hozni a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás tanával. Ebben áll Bloch napjainkban is érvényesülő aktualitása, de az a veszély is, mely tanain keresztül az önértelmezést, a hiteles keresztény vallási tanítást fenyegeti. Sokak számára, akik a kereszténység és marxizmus párbeszédének lehetőségét keresik, éppen Bloch filozófiája lehetett az útjelző. 5. Az „Isten halála" teológiája A XX. század utolsó harmadában nagy feltűnést keltett ún. „Isten halála” teológia is alapjában véve ateista szemléletet tükröz. Az irányzat elnevezése Nietzschére vezethető vissza, aki Isten halálát posztulátumként hirdette azért, hogy „éljen a felsőbbrendű ember”. A szemlélet gyökerei már Hegel rendszerében is felfedezhetők, aki Krisztus halálát, az ún. „Nagypéntek-eseményt” ebben a beállításban kívánta értelmezni. Hegel immanens rendsze
