Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Bolberitz Pál: Téves Isten-fogalmak
Téves Isten-fogalmak 81 Az ember létének értelmetlensége és érthetetlensége váltja ki bennünk az undor érzetét. Ezért undorodik az ember mindentől, a saját lététől és minden létezőtől egyaránt. Viszont az abszolút értelmetlenség vállalásában ki kell tartania. Nem szabad menekülnie azáltal, hogy valamiféle hiteles léttel ámítja önmagát, vagy pedig a külső élvezetekben keres feledést. Minden un- dorodás és ellenszenv ellenére, állnia kell a hiábavaló harcot a semmivel, ami „meglepte”, s ami megakadályozza abban, hogy tökéletes és hiteles létéhez eljusson, s ezt vállalnia kell mindaddig, amíg önmagától vissza nem süly- lyed a halálban megvalósuló önmagában való (en sói) létébe. így a halálban szűnik meg először az élet értelmetlensége, mivel a semmi elleni hiábavaló harc véget ért, de úgy, hogy az embert valójában teljesen elnyeli a semmi, így győz a semmi az ember fölött. Világosan következik ebből, hogy az emberi lét ilyen értelmezése nem hagy helyet Isten számára. Sartre azonban tovább megy és még bizonyítani is kívánja „Isten nem létezését”. Ezt pedig a következőképen teszi:- Ha lenne Isten, aki az embert teremtette, akkor megtehette volna azt is, hogy a maga isteni lényegét kölcsönözze az embernek. Az embernek azonban természettől fogva nincs semmiféle lényegisége, hanem épp ezt kell szabadságában önmagának megteremtenie. Tehát Isten nem létezik.- Isten azért sem létezhet, mert az ember, mint puszta létezés, nem más, mint korlátlan szabadság. Na már most, ha Isten létezne, akkor léte az emberi szabadságot korlátozná, sőt meg is szüntetné. Az ember szabadsága és Isten létezése tehát kibékíthetetlen ellentétben vannak egymással.- S végül: ha Isten létezne, akkor vagy „önmagában való lét”-nek, vagy „önmagáért-való-lét”-nek kellene lennie. Mint „önmagában való lét”, jóllehet birtokolná létének teljességét és egységét, de mindenféle tudat és szabadság nélkül. Mint „önmagáért-való-lét”, jóllehet tudatos és szabad, de létében ugyanúgy meg lenne osztva, mint az ember, s így csak tökéletlen és csökkentett értelemben létezhetne. Egy olyan lény léte viszont, aki a lét tudatát és teljességét egyidejűleg birtokolhatja30, Sartre szerint nem más, mint belső ellentmondás. Sartre ateizmusának is legmélyebb alapja a materializmus. Tanítása szerint valójában a „teljes” lét nem más, mint a tudat-nélküli, anyagi lét. A tudat pedig nem más, mint „a semmi burka”, mely az anyaghoz kapcsolódik. 30 Mint ahogy ezt a hagyományos Isten-fogalom megköveteli.
