Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Puskás Attila: A szabadság teológiai értelmezése - Út a megszabadított szabadság ethosza felé
A szabadság teológiai értelmezése 61 3. A MEGSZABADÍTOTT SZABADSÁG - AZ ELVESZTETT SZABADSÁG VISSZANYERÉSE A bibliai tanúságtétel szerint az eltorzult bűnös szabadságot, mely az abszolút autonómiára törekvés vagy a végességbe menekülés csapdájába jutott, csak az emberré lett Fiú, Jézus Krisztus tudja megszabadítani és meggyógyítani. A Római levél 5,12-21 szakaszának ágostoni értelmezése szerint, Ádám az önrontó és halálba vezető gőgben élő ember típusa, míg Krisztus az életre vezető alázat megtestesítője. Isten a megtestesülés és a kereszt alázatában szembesítette a gőgös embert saját szolgaságba jutott helyzetével, amikor a véges emberi természetet magára véve és a keresztig elmenően kinyilvánította Isten alázatos szeretetét, hogy az ember torz önszeretetét Isten és a másik ember iránti szeretetté változtassa. Az önmagába visszafordult ember fogságba jutott szabadságának bűvkörét csak az Isten alázatával való találkozás tudja feltömi. Jézus Krisztusban tökéletesen megvalósult az emberi szabadság eredeti rendeltetése és kinyilvánult Isten szabadító alázata. A szívbe kiárasztott Szentlélek tesz fogékonnyá e szabadítás befogadására, részeltet Jézus fiúi szabadságában, az Isten gyermekeinek szabadságában. Az értünk emberré lett, meghalt és feltámadt Krisztus evangéliumának hitbeli elfogadása szabaddá teszi a jóra és a szeretet élésére a fogságba jutott szabadságot. Ennek a helyreállított és megújított szabadságnak a lényegi mozzanatait, s a belőle fakadó (keresztény) ethoszt a következőképpen jellemezhetjük. 1. A szabadság a teremtő Isten ajándéka, mely hálás elfogadást kíván. A szabadság mint ajándék egyszerre jelenti azt, hogy valóban saját rendelkezésünkre bocsátott feltétlen önmeghatározó képességűnk van, és azt, hogy ennek mégsem mi vagyunk a forrásai, hanem a teremtő Isten. Nem mi teremtjük a szabadságunkat, ahogy a létünket sem. Az ajándékként értelmezett szabadsághoz illő ethosz a hálás elfogadás. A szabadság gyakorlásával járó minden teher, gyötrődés és küzdelem ellenére a szabadsággal kapcsolatos keresztény magatartás alaphangoltsága a köszönet. Ez teszi lehetővé az abszolút autonómia, a végességbe menekülés és az abszurditás tételezésének, a gőg különböző formáinak az elkerülését, a végesség és a végtelenre utaltság kettősségéből fakadó egzisztenciális próbatétel kiállását. 2. A teremtő Istentől ajándékba kapott és a Krisztus által helyreállított szabadság belső függetlenségre vezet. Ha a szabadság Isten nagy ajándéka, akkor az ember nem tékozolhatja el azzal, hogy megfutamodik a személyes
