Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Török Csaba: Miben remél, aki nem remél?
46 Török Csaba Ez az elképzelés napjainkra látszólag megváltozott. Nyitottak, pluralizmusban élők lettünk, toleranciánk egyszersmind emberségűnk, kulturáltságunk fokmérője is. Megszületett a másság dogmája. Mindeközben pedig nem teszünk egyebet, mint másoljuk a gyarmatosítás ideológusait, akik meg voltak győződve arról, hogy az európaiak uralma jót tesz a bennszülötteknek, hisz azok így civilizálódnak. Ma már nem küldünk ki európai gyarmatosítókat, hiszen nemzedékek óta nem születnek meg azok, akiket elküldhet- nénk. Ám helyettük elküldjük ideológiáinkat, filozófiáinkat, lecsupaszított és lélektelen kozmológiáinkat, hadseregeinket, tőzsdéinket és bankjainkat - vagyis szabadságunk, tudásunk, tudományunk és technikánk fejlődésének „gyümölcseit”. Miért? Azért, hogy elvigyük az önmagunk által megkérdője- lezhetetlennek tartott (poszt-)modem értékeket oda, ahol emberek (és hozzátehetjük: az emberiség döntő többsége) még abban a szerencsétlen, primitív és fejletlen állapotban él, hogy nem fogadta el a mi kapitalizmusunkat, a mi pénzvilágunkat, az általunk hirdetett jogokat, az objektív igazság és a szakralitás általunk való megtagadását, a mi demokráciának csúfolt hazug és képmutató, a tömegtájékoztatási eszközök játékszerévé vált mediokrá- ciánkat. Mivé lett hát mára a fejlődési ideál? Új keresztes háborúk forrásává, ahol a demokrácia nevében nyugati elméleteken alapuló államtípusokat oktrojálunk a világ megannyi tájára. Új dogmatizmussá, ahol szünet nélkül éget- jük-némítjuk az eretnekeket, akik nem állnak be a közgondolkodás fő áramába, amely csak egy értéket ismer: minden értéknek a megkérdőjelezését, vagy ha ahhoz már nincs intellektuális ereje, hát nevetségessé tételét vagy ellehetetlenítését. Mintha a fejlődés elhagyta volna a korábbi csapás vonalait, s maga alá akarná gyűrni az emberi létezés minden dimenzióját. Ezen nem kell csodálkoznunk. A civilizáció lélek nélküli fejlődése végtelenül telhetetlen folyamat, amely végül szükségszerűen elemészti a valóságot önmaga körül. 3. FEJLÓDÉS1DEÁL EMBEREN TÜLI IDEA NÉLKÜL A keresztény-zsidó lineáris történelemkép s az ezzel összefüggő haladásvagy fejlődés-elképzelés meg volt győződve arról, hogy a hatalmas ívű, időben lejátszódó folyamatok hátterében az isteni Gondviselés húzódik meg. Az Úr az első mozdulatlan Mozgató, a már örökkön beteljesült Beteljesítő, a tökéletesség és teljesség végső Mértéke, amely minden fejlődésnek a célja. Azonban mihelyst elvész ebből az ideálból az emberen túli idea, vagyis maga az isteni Egység, Igazságosság, Jóság és Szépség, akkor a fejlődés elkezd
