Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Dolz, Michele - Török Csaba (ford.): "Meglátjátok az Emberfiát eljönni" - Megfontolások Krisztus mint bíró ikonográfiája kapcsán
Meglátjátok az Emberfiát eljönni 37 déseit: éhes voltam, és ennem adtatok stb. A negyedik sávot a halottak föltámadásának szentelték, képileg szóról szóra megjelenítve a szent szöveget: és a tenger visszaadta a halottait... Középen a tenger és a föld megszemélyesített alakjai láthatók, ők a pogány ikonográfia maradványai, még ha dicsfény övezi is őket. Mindketten egy gyermeket adnak át, az általuk őrzött elhunytak jelképe ez. Oldalt két angyal fújja a harsonát, miként a már idézett Mt 24,32-ben. Szent Pál is rögzítette ezt a részletet: „A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé” (1 Tessz 4,16-17). Az itt látható harsonák elefántcsontból vannak - ezek Nagy Károly udvarának olifants d’ivoire-jai, amelyek egészen a XIII. századig mintát adnak az ábrázolásoknak, hogy aztán a római harci kürtök lépjenek a helyükre. Végezetül pedig a legrövidebb alsó sávban két angyal kényszeríti a kárhozottakat a pokoli szenvedések közé. A félreértések elkerülése végett föléjük van írva elítélésük oka: hamis esküvés, gyilkosság, paráznaság stb. A másik oldalon a Szűz áll szentektől körülvéve a Paradicsom aranyból és drágakövekből készült erkélyén. A KÉSŐBBI FEJLŐDÉS Miként már jeleztük, a XII. és a XVI. század között a Végítélet előszeretettel tűnt fel a templomok belső homlokzatán. Nem csak azért, mert itt nagy tér nyílt a művészi alkotás előtt, hanem azért is, sőt talán legfőképpen azért, hogy figyelmeztesse az imádság vagy a liturgikus ünneplés után „a világba” visszatérő híveket. A Végítélet faragott ábrázolásait a székesegyházak kapuin találhatjuk meg. Ezek itt szintén intő funkciót töltenek be, ugyanakkor világosan jelzik a szent és a profán tér közötti határt.3 Ezek között ki kell emelnünk a pármai keresztelőkápolna Benedetto Antelami által készített kapuját a XIII. század elejéről, amely a klasszicizáló szellem ellenére is egyfajta rideg szigorúsággal bír. Az irgalmasság cselekedetei a kapuzat oszlopai között kerülnek ábrázolásra. Sokkal mozgalmasabbak a francia Végítéletek, mint például a Beau- lieu-i templom timpanonján (1133 előtt), vagy az Autun-i St.-Lazare székes- egyház híres, Gislebertus által készített ábrázolása a XII. század első feléből. 3 Burckhart, T., Arte sacra in Oriente e occidente, Rusconi, Milano 1990.
