Communio, 2010 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 3-4. szám - Bíró és Üdvözítő - Sanna, Ignazio - Török Csaba (ford.): Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus

Bírám és üdvözítőm: Jézus Krisztus

11

Krisztus parúsziájának előképe megtalálható az üdvtörténetben mint „az Úr napja”.9 Az egész Ószövetséget áthatja az Úr napjának meghirdetése. Isten rettenetes közbeavatkozásáról van szó Izrael történetének nagy eseményei során, amelyeket a legtöbbször apokaliptikus képekkel írnak le. Az, ami beigazolódik Izrael konkrét történelmében, afelé irányozza várakozásunkat, ami az utolsó napon fog beigazolódni, s ami egyforma mértékben érinti majd Izraelt és a nemzeteket. Izrael népe történelmének új ráolvasása, amely- lyel a Krónikák második könyvében találkozunk, a bűn-büntetés-üdvösség fogalmaival kerül leírásra. A bűn általános volt: vezetők, papok, a nép... mindannyian „sok-sok hűtlenséget követtek el” (36,14). Az Úr ennek ellenére „kímélni akarta népét”, s ezért már jókor elküldte hozzá követeit (v. 15). A vereségek, a száműzetés és a szolgaság után a nép előtt végre megnyílt a hazatérés útja. A perzsa király, Cirusz által meghirdetett szabadulásban Isten végső közbeavatkozását látták, aki beteljesíti üdvígéretét (v. 22).10

Jézus eljövetelével az Úr napja a mi Urunk, Jézus Krisztus napjává lesz (lKor 1,8). Isten átadta Fiának a hatalmat, „hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia” (Jn 5,27). Keresztelő János igehirdetésében a Messiás ügy jelenik meg, mint az, akinek „szórólapátja már a kezében van, kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti” (Mt 3,12). Az Újszövetség különféle módokon mutatja be Jézusnak ezt az ítéletét: mint egy bíróság előtti ítéletet (Mt 5,25-26; Lk 18,1-8); mint számadást (Mt 18,23-35; 25,14—30; Lk 16,1-8); mint a munkások bérének megfizetését (Mt 20,1-6); mint a juhok és a kosok (Mt 25,32-33) vagy a jó és rossz bárányok (Mt 13,47-50) szétválasztását. Az Úr napja egyszersmind a halottak feltámadásának és Krisztussal való találkozásának a napja is: „A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk” (ITessz 4,16-17). A Jézussal való találkozás kapcsán az angyalok - amikor vigasztalják a mennybemenetel után az égre tekintő apostolokat - ezt mondják: „Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment” (ApCsel 1,11). A Jelenések könyve a következő kívánsággal zárul: „Amen. Jöjj el, Uram Jézus” (22,20).

9 Art. Giomo del Signore, in Piccolo Dizionario Biblico (szerk. Obermayer, H. — Speidel, K. - Vogc K. - Zieler, G.), Paoline, Cinisello Balsamo 1991,147-148.

Hieke, Th., art. Giudizio universale, in I concetti teologici fondamentalí dell’Antico e del Nuovo Testamento (szerk. Berlejung, A. - Frevel, Ch.), Queriniana, Brescia 2009, 371.