Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
92 Törők Csaba érvényt szerezzen magának. Mit szólnának az ázsiai keresztény asszonyok, ha az európai és észak-amerikai keresztény asszonyok létrehoznának egy olyan isten- és egyházképet, amely számukra idegen és elfogadhatatlan? Megint másként megfogalmazva: az egész kérdés inkább szól történelmi és földrajzi itt és mostunkról, mintsem a keresztény hitről magáról a maga isteni és kinyilatkoztatott természetében.- Elvtelen alapelvesség? Hányszor engedheti meg magának az Egyház, hogy konkrét intézményes és emberi rendszereiben úgymond paradigmát cseréljen? Annyiszor, ahányszor az „idők jelei" ezt megkövetelik. Hányszor engedheti meg magának a krisztusi kinyilatkoztatott hit, hogy alapelveket váltson? Valószínűleg az első radikális váltás egyszersmind az utolsó felé is mutatna, hiszen azt az ősi hitelvet adnánk fel, hogy a hit történelmi életének folyamatossága a Szentlélek műve. Másrészt: miért kell abból kiindulnunk, hogy problémáink megoldása csakis a hitelvek változtatása lehet. Ismételjük, itt nem egyszerűen a hierarchiáról és a szentségkiszolgáltatás rendjéről van szó, hanem azokról a jelenségekről, amelyek végül azt eredményezik, hogy vannak közösségek, ahol a keresztség kiszolgáltatása így történik: „... én megkeresztellek téged az Anya, a Leány és a Szent Szellem nevében...” És akkor még nem szóltunk azon elképesztő ideológiai konstruktumokról, amelyekben feltűnik előttünk Jéza Kriszta újszerű arca. Lehet-e egy elveit a kor igényei és többségi ízlése szerint váltogató kereszténység hiteles? Szent Pál írja: „Tudom, kinek hittem!"49 Mi tudjuk még?- Hiszünk-e Isten szuverenitásában és bölcsességében? Vitáink középpontjában az a szükségszerű tény áll, hogy a kinyilatkoztatás, a megtestesülés és a megváltás történelmi eseménysora egy patriarchális és alapvetően maszku- lin emberi közegben játszódott le, és ennek ezer nyomát felfedezhetjük a szentírási könyvekben és az egyházi életben. A kérdés csak az: nem az Isten szándéka volt, hogy így és ekképpen történjen meg a megváltás? Az emberiség történelmének évezredei vagy a mindenség évmilliárdjai lehetővé tették volna, hogy máskor és máshol történjék meg mindez. Isten döntése volt az, hogy minden úgy játszódjon le, ahogyan - és az is, hogy mindez olyan le- nyomatot hagyjon az apostoli egyház révén a történelemben, mint amilyet. A konkrét pillanat „az idők teljessége” volt (és egy anya állt ennek az időteljességnek a szolgálatában)50, amikor az Atya „előre elhatározott terve szerint"51 végbe ment minden, aminek meg kellett történnie. Akkor és ott kellett fel49 2Tim 1,12. 50 Vö. Gál 4,4. 51 Vö. ApCsel2,23.
