Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
86 Török Csaba így jutunk el a gender studies felvetéséhez, amelynek kapcsán már jelen fejezetünk elején is megelőlegeztük a véleményünket. Bár ma sokak számára diszkreditált dolog állandó férfi és női szerepekről beszélni, a biblikus tanítás fényében ettől nem tekinthetünk el. Miért? Azért, mert mi nem a biológiai és a társadalmi vagy kulturális nemiség különválasztásában látjuk a helyes utat - vagy ha ezt szintek elkülönítéseként fogjuk fel, akkor hozzátesszük a harmadik dimenziót: a teológiai nemiségét. Másképpen megfogalmazva: az ember biológiai és társadalmi nemisége között elidegeníthetetlen kapcsolatot feltételezünk a nemiség teológiai szemlélete alapján. Pavel Evdokimov, a neves ortodox teológus ezért beszél a nemiségről egyenesen úgy, mint egyfajta archetipikus karizmáról. Miről is van szó? Arról, hogy a férfiség és a nőség a természet rendjében ellenpólust képeznek - a teológusok, amikor a férfi és a nő komplementaritásáról beszélnek33, erről gyakran megfeledkeznek, ezáltal a komplementaritás torzult értelmezéseit nyújtják. Ezért hangsúlyozza Evdokimov: ha van komplementaritás férfi és nő között, az csakis a kegyelem rendjében, Krisztusban állhat fenn36. „Tisztáznunk kell a komplementaritás értelmét, hogy elkerüljük a helytelen megoldásokat. A férfi és a nő- egyetlenségük okán - kizárnak minden legnagyobb közös osztót, amelyben feloldódnának egy megvalósíthatatlan szintézisben. Másrészt - mivel maga Isten teremtette őket szemtől szemben - nem megengedhető az egyik redukciója a másikra. És végezetül ez az oka annak, hogy - a szentségi életen kívül - szemben állnak, vagy egyszerűen csak egymás mellett vannak, idegenként mindörökre, és még magában a vonzódásukban is csak a köztük lévő távolság végtelenségét: a bukást tükrözik vissza”37. Ez tehát az antinómiában álló archetípusok szintje. Ám az isteni meghívás az egységre - amelyet a Teremtés könyvében láthattunk, s amelyet maga Jézus is idéz az evangéliumban - karizmatikus, vagyis különös kegyelmi adományból fakad, és útja a kinyilatkoztatásban mutatkozik meg: „A kinyilatkoztatás mutatja meg az egyetlen megoldást, amelyben az egyik anélkül foglalja magába a másikat, hogy bármit is eltörölne vagy megsebezne. Egy ilyenfajta szinergizmus a kölcsönös beteljesedésben felemeli mindegyik valódi lényegét, egyenesen az ádámi természetben adott eredeti előkép fölé”38. Ld. A. Prudence, »Integral Sex Complementarity and the Theology of Communion«, in Communio 17 (1990), 523-544. Vagy tegyük hozzá: állhat helyre. P. Evdokimov, La donna e la salvezza del mondo, 254. 38 Uo.