Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
Gender studies és teológia 83 örömre és vég nélküli életre, áldott legyen ő! Szeretetben és kemény fáradozásban tart meg bennünket önmagában egészen az idő beteljesüléséig”26. A fentiekből kitűnik tehát, hogy a gender studies által motivált olvasat nem a tartalmak újdonságát, hanem a hangsúlyok és ebből kifolyólag a képet alkotó „színharmóniák” újrafelfedezését és adott esetben új kompozícióját hozza magával. Hogy az így kiemelendő kulcsfogalmak miért fontosak, arra sajátos erővel mutat rá P. Evdokimov: „Az alapvetően maszkulin világ, amelyben a nő nem játszik semmiféle szerepet, mindig Isten nélküli világ is, mivel Anya nélkül van, és ezért Isten nem tud megszületni benne. (...) A túlságosan is maszkulin világ nem tudja felismerni örök gyökereit: a szűzi tisztaság kristályvizű forrását és az anyai méhet, amely befogadja az Igét és megszüli őt, hogy az embereket szolgáivá tegye"27. Hogy itt nem jelentéktelen vizsgálódásról, hanem elemien fontos kérdésföltevésről van szó, azt rögtön megérthetjük, hogyha a kérdést az emberképbe vezetjük át, hiszen a szentháromságos perspektívából világosodik meg, miként kell(ene) ennek fényében társadalmi vagy éppen egyházi nemi viszonyainkat megalkotni. EMBERKÉP A keresztény emberkép gyökerei a Teremtés könyvében keresendők. A két teremtéstörténet eltérő módon számol be a férfi és a nő teremtéséről. A második történet - amely kronológiailag-keletkezéstörténetileg az első - a közismertebb. Ebben az a sajátos helyzet áll elő, hogy a szöveg a biológiai nem és a társadalmi/kulturális nem modernkori megkülönböztetésével nem számol. Ezt mutatják már a nevek is: az első nő Éva, vagyis anya, míg a férfi Ádám, földből való, a föld megmunkálására született ember. A biológiai és a társadalmi nem kettőssége nem létezik. Ezen felül a szöveg még egy olyan nehézséget prezentál, amelynek okán nem igazán tekintik napjainkban „politikailag korrektnek”: a férfi és a nő teremtését egyfajta linearitásban mutatja, amelynek súlyos következményei lehetnek: „Egyszer pára szállt fel a földről és megáztatta a föld egészfelszínét. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. (...) Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe 26 Uo.,Lx. 27 P. Evdokimov, La donna e la salvezza del mondo, Milano 1989, 255.
