Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Török Csaba: Gender studies és teológia - Harcok és távlatok
80 Török Csaba kérdés ez: lehet-e szentháromságtant a harmadik Személyből kiindulva felépíteni?17 A második már inkább az ember nézőpontját hozza előtérbe: lehetséges-e teljességgel spirituális, szellemi úton elindulni a szentháromságos misztérium felé, hogyha mi magunk testben létezünk, és hogyha maga a kinyilatkoztatás is testünkben ér el bennünket, kicsúcsosodva és beteljesedve az isteni Ige, Isten örök Bölcsességének a megtestesülésében. Ez egyben a harmadik kérdés is: az egyházatyák és a keleti teológia egyértelműen Krisztust nevezi Isten Bölcsességének (még ha nőnemű is a szó), nem pedig a Szendéiket. Jogosult-e egy ilyen attribútum-transzpozíció a szentháromságos Titok bensejében? Ezen konkrét johnsoni pozíció kapcsán nyilvánvalóvá válik, hogy a szentháromságos misztérium feminista kulcsban való olvasása bizonyos veszélyeket rejt magában. A személyek Hármassága ugyanis mind nyelvileg, mind képileg eleve adott a kinyilatkoztatásban. Ennek legmarkánsabb jele a megtestesült Krisztus, aki nem tűr semmilyen nemi parafrázist - Isten férfiként lett emberré. Ha a női álláspont - a fentiek alapján: az Istenről való emberi tapasztalat, és nem az isteni lényeg terén - termékeny és hasznos lehet, az éppen a Háromság egység-dinamikájában válhat kézzelfoghatóvá. Ezt sajátosan mutatja Johson művének utolsó része, ahol erről az egyesítő dinamikáról ír18 19. „Az ön-lehatárolás és a kapcsolat hiánya nem jelentik szükségszerűen a legmagasabb szintű tökéletességet, hanem sokkal inkább egy hiányt jeleznek"'9. Más szóval: a női hangsúly, amely a Szentháromság misztériuma felé fordul, elsődlegesen nem a Személyek attribútumait vagy éppenséggel eredéseit fogja elsődleges fontossággal tárgyalni, hanem azt a lényegi mélységű dinamikát, azt az isteni szeretetet, amely az állandó kapcsolatban - az egyházatyák szavával élve: a perikhórésziszben - lakozik, és amely csakis a totális egyenlőségben, a kölcsönös tiszteletben nyeri el teljességét. Ez az a pont, ahol a női szempontú szentháromságtani olvasat olyan elemeket talál, amelyeket a „nagy teológia” olykor talán nem eléggé hangsúlyoz: az egységdinamikát hordozó, szüntelenül egymásra utaló szeretetből fakadó személyesség; az alá-fölérendeltség helyett a tisztelet és megbecsülés; az egyenlőségi harmónia; az eltérő funkciók össze nem keveredése, ugyanakkor teljes egymáshoz rendeltsége, amely minden (értékítéletet nélkülöz. 17 A teológiatörténetben viszonylag kevés kísérlet történik erre, kiemelést érdemel ezek közül Nagy Szent Vazul műve, vö. Ganoczy, A., Der dreieinige Schöpfer. Trinitätstheologie und Synergie, Darmstadt 2001, 23-27 („Trinitätslehre vom Heiligen Geist her”). 18 Ezen részek fényében a szófia kapcsán tett megjegyzései korántsem tűnnek drámainak. 19 E. A. Johnson, She Who Is, 252.
