Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Söding, Thomas - Szax László (ford.): A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) - Pál és az autonómia kritikája
A szabadság szabaddá tesz (Gal 5,1) 69 A Gál 5,1 formatörténeti szempontból az őskeresztény hitvalló mondatokkal egyenértékű státusszal bír, melyek a páli levelekben gyakran előfordulnak. A Galatákhoz írt levél is sok ilyet tartalmaz: „aki odaadta magát bűneinkért, hogy kiragadjon minket ebből a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint” (Gál 1,4). „Krisztus megváltott minket a törvény átkától” (Gál 3,13). „Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben” (Gál 3,26). „De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gál 4,4-5). Ezek a kijelentések tipikusan újszövetségiek és páliak. A szabadság, amelyről Pál beszél, vallásszabadság: nemcsak a hitre való szabadság, amelyet védelmez és amelyért harcol, hanem a hit általi szabadság, melyet megvilágít és gyakorol. 2. vallAsszabadság a) Szabadulás Krisztusban Pál minden megfogalmazásába beépíti Jézus Krisztusba vetett elementáris hitét: Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gál 2,16). Az apostol leveleiben nem csupán a krisztusi hit tartalmát dolgozza ki, hanem azt is, hogy miben áll a Krisztus-esemény üdvözítő jelentősége. Jézus Krisztus megvallása magában foglalja a hitet, hogy Ő a megváltó és a szabadító. Jézus személyének megvan a maga jelentése; minden reményünk az üdvösségre Jézus identitásában, az Atyához és az emberekhez való viszonyában gyökerezik. Jézus Krisztus üdvözítő szerepét azonban nemcsak következményként és hatásként, hanem a megvallás és felismerés lényeges elemeként kell tekintenünk. A Galatákhoz írt levélben Pál erről az üdvözítő szerepről szabadításként beszél. „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól” (Gál 5,13), hangzik Pál programszerű mondata. A szabadítás „Krisztusban” (Gál 2,17) történik; a szabadság élet „Krisztusban” (Gál 2,4; 3,26). A hívők Krisztusban élhetnek, mert Krisztus által élnek. Pál leveleiben megokolja az egyszeri üdvözítő esemény folyamatos továbbélését. Jézus nem csupán a szabadság megalapozója, hanem a szabadító maga. Mivel a szabadulás „Krisztusban” történik, ezért a hitben nyerhető el. A „hit üzenete” által, amelyet a Galaták hallottak, részesei lettek a Léleknek (Gál 3,1-5).
