Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Zaborowski, Holger - Szax László (ford.): A szabadság kihívásai
A szabadság kihívásai 63 lek közé helyeződik, amely nem tárgya a szabadságnak. Azonban a határ lényegéhez hozzátartozik, hogy nemcsak elválaszt, hanem össze is köt. Ha az emberi szabadságot abszolútként tekintjük, elveszíti minden vonatkozását a szükségességre, a felelősségre, a természetre, másokra, a végtelenre és Istenre. Mindezek híján többé-kevésbé a hatalom önkényes akaratává válik, amely végül önnön túlbecsülésében összeomlik. Ha a szabadság radikális tagadásának elméletét az akarat szabadságának szempontjából kezdjük vizsgálni, akkor megérkezünk a neuro- vagy biofilozófia területére. Az elmúlt években a neurológia több új kutatási eredménye váltott ki heves vitákat. A viták tárgyát azok a neurológusok és neurofilozó- fusok szolgáltatták, akik a legfrissebb kutatási eredményekre hivatkozva tagadták az ember szabadságát. Véleményük szerint a szabadság illúzió, mert az ember minden cselekedete pontosan determinált, Arra a kérdésre, hogy milyen magyarázat létezik a szabadság illúziójára, Wolf Singer a következő választ adta. Magyarázata szerint két oka van ennek. Az egyik annak az érzete, hogy tudatosan döntéseket hozhatunk annak eredményeképpen, hogy az agy tudatos és tudattalan folyamatai egymástól elválva, ellentmondás nélkül alkotják gondolatainkat. Mivel cselekedeteink tudattalan determináltságáról nem tudunk, ezért hamisan abból indulunk ki, hogy a szabadságról alkotott képünk a valóságnak felel meg. A másik ok, hogy a többi ember szabadságot és felelősségvállalást tulajdonít nekünk. Erre a fajta külső determináltságra ugyan nem emlékezve, mégis ebből kiindulva „elhisszük”, hogy szabadsággal és felelősséggel cselekszünk. A szabadság radikális tagadói ebből indulnak ki, anélkül hogy a kérdéssel kapcsolatos problémáknak a tudatában lennének. A szabad akarat tehát számukra tudományosan sem létezik. A szabad akaratról szóló elképzelés nem több puszta találmánynál, amelynek bizonyos szerepe van a mindennapi ön-megértésben és a másokkal való viszonyokban. Ezekkel az elméletekkel kapcsolatban is felmerülnek kritikus kérdések. Talán kezdhetnénk is azzal, hogy milyen hatásai és következményei vannak az ember-létre vonatkozóan. Mert azzal, hogy a szabadságról szerzett tapasztalatainkat illúziónak mondjuk egyúttal sok más emberi alapvető tapasztalatot is kétségbe vonunk, sőt a teljes jogi és morális rendszerünk is válságba süllyedne. A következmények arra sarkallhatnak, hogy a teória érvényességét és helyességét közelebbről megvizsgáljuk. Egyrészt felmerül a kérdés, hogy a szabadság és ezzel együtt a cselekedetek okai lehetnek-e egyáltalán természet- tudományos vizsgálat tárgyai? A szigorúan természettudományos módon megalapozott determinizmus a vizsgálat külső perspektíváinak elsődleges
