Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Puskás Attila: A keresztény életszentség eszménye a Lumen gentium és II. János Pál pápa tanításában
50 Puskás Attila házi, mert a Krisztus által megszentelt és a Szentlélek által éltetett ontológiai- lag szent és megszentelő egyház erőterében valósul meg, ahol a megszente- lődés eszközeivel élve, a szentek közösségét saját adományainkkal építve és testvéreink támogatásának segítségével folyamatosan megújulhatunk és növekedhetünk az életszentségben. „Hétköznapi”, mert megvalósulásának útja, kritériuma és fokmérője nem a rendkívüli jelenségek, hanem Isten akaratának feltétlen megtétele saját életkörülményeink között. Egyetemes, mert minden megkeresztelt ember kötelező feladata. Egy, mert lényegét tekintve mindenki számára a Krisztussal való mind teljesebb egyesülésben áll. Sokféle, mert ez a cél a nekünk juttatott kegyelmi ajándékok, hivatásunk, küldetésünk és életállapotunk szerint más- és más módon valósul meg. Társadalmi jelentőségű, mert a felebarát elkötelezett szolgálatával az igaz emberség példáját adja és előmozdítja a társadalomban az emberhez méltóbb életmódot. 2. AZ ÉLETSZENTSÉG ESZMÉJE II. JÁNOS PÁL PÁPA TANÍTÁSÁBAN ÉS KANONIZÁCIÓS GYAKORLATÁBAN A Lumen gentium tanításához csatlakozva II. János Pál pápa is az életszentségre jutásban jelölte meg az egész keresztény és egyházi élet célját. A pápa megfogalmazása szerint a zsinat elsődlegesen a szentségre szóló meghívás üzenetével ajándékozta meg gyermekeit.8 * A Novo millenio ineunte kezdetű apostoli levelében a szentatya így fogalmazott: „Teljes meggyőződéssel kell most mindenki elé tárni a hétköznapi keresztény életnek ezt a magasra tett mércéjét: az egyházi közösség és a keresztény családok egész életének ebbe az irányba kell tartania. ”* Pápaságának kezdetétől nagy eltökéltséggel szorgalmazta II. János Pál pápa a legkülönfélébb életállapotú, hivatású és korú krisztuskövető hívek boldoggá, illetve szentté avatását: papokét és világi krisztushívőkét, szerzetesekét és házasokét, idősen vagy fiatalon az Úrhoz költözöttekét. Mindnyájuk közös vonása, hogy teljes elszántsággal és önátadással valósították meg a keresztségből fakadó szentségre meghívottságukat sajátos életkörülményeik között. A pápa példaszerűen gyakorlatba ültette a zsinati tanítás alapgondolatát, mely a keveseknek fenntartott életszentség torz eszméjével szemben hangsúlyozta, hogy valamennyi keresztény hívő, bármilyen életállapotban is éljen, meghívott a keresztény élet teljességére és a szeretet tökéletességére (LG 40). A zsinaton jogos bírálatok hangoztak el a kanonizáció 8 II. JAnos PAl, Christifideles laid (apóst, buzdítás 1988), nr. 16. Novo millenio ineunte, (2001), nr. 31/c.
