Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Passarelli, Gaetano - Török Csaba (ford.): A gyermekek ünnepe - Megfontolások Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe és az ünnep ikonográfiája kapcsán

30

Gaetano Passarelli

lassan-lassan, hogy a nép el ne fáradjon, és így érkeznek meg, már este, azAnasz- tasziszba. Amikor oda megérkeznek, bár már késő van, mégis elvégzik a lucerna- riumot, ismét imádkoznak a Keresztnél és elbocsátják a népet”2*.

Idővel növekedett a jeruzsálemi megemlékezés jelentősége és ünnepélyessége, a VI. századtól kezdve pedig megtalálhatjuk majdnem mindegyik keleti egyházban24 25. Nyugaton az ünnep első említése majd’ egy évszázaddal későbbi - először Sevillai Szent Izidor (1636) műveiben tűnik fel26.

AZ IKONOGRÁFIÁI HAGYOMÁNY

Az ünnep ikonográfiái megjelenítései nagyon ősi eredetűek, a legelsők a IV. századból származnak (szarkofágokon lelhetők fel). Ezt követően a Rabuláról elnevezett szír evangéliumos könyv (586) és a rossanai bíbor kódex (VI. század) színes képei egy már letisztult ikonográfiái sémát mutatnak, amely - néhány részlettől eltekintve - mind a mai napig változatlanul maradt fenn27.

Furnai Dionüsziosz (tl745) 1700 körül kiadott egy bizánci ikonográfiáról szóló művet, amelyben a következőképpen írja le a virágvasárnapi ikont (figyeljük meg, miként nyomatékosítja a gyermekek jelenlétét):

Egy vár, kívül egy hegy és a szamárháton ülő, áldó Krisztus; mögötte az apostolok; Krisztus előtt egy fa a hegyen; ezen áfán néhány gyermek ágakat gyűjt, és a földre dobja azokat: egy gyermek fölszalad, ésfentről nézi Krisztust; a szamár

24 Eteria, 30-31 fejezet; vö. 24, 8-12-25, 1-4. Ezen szövegrészlet liturgikus szempontjainak alaposabb elemzéséhez Id. S. Janeras, La settímana santa nell ’antica liturgia di Gerusalemme, in Hebdomadae Sanctae celebratio, 25-29.

25 A bizánci hagyományban a tizenkét nagy ünnep ikonjai között megtaláljuk Lázár feltámasztását (virágvasárnap vigiliája); virágvasámapot, az Utolsó Vacsorát (nagycsütörtök); a Keresztre- feszitést (Nagypéntek); a kenethozó asszonyokat (Húsvét utáni 2. vasárnap); Tamás hitetlenségét (Húsvét utáni 1. vasárnap) és az Ür más ünnepeit. Ld. G. Passarelli, Iconostasi. La teológia della bellezza e della luce, Milano 2003.

26 Az ünnep teljes történeti leírását megtaláljuk: A. Baumstark, La solennité des Palmes dans l’ancienne et la nouvelle Rome, in Irenikon 13 (1936/1), XXX; H. Graff, Palmenwähe und Palmenprozession in der lateinischen Liturgie, Koldenkirchen 1959; M Righetti, L’anno liturgico nell storia, nella messa, nell’ufficio, vol. II, Milano 1969; J. Pinelu -1. Pons, La settimana santa en el antiguo ri- to hisjranico, in Hebdomadae Sanctae celebratio.

7 Ld. E. Lucchesi-Palli, Einzug in Jerusalem, in Lexikon der christlichen Ikonographie, Roma - Freiburg - Basel - Wien 1970; G. Millet, Recherches sur Viconographie de l’évangile aux XVA, X\A et XVle siecles d’aprés les monuments de Mistra, de la Macédonie et du Mont-Athos, Paris 1916 (6. fejezet: Les Rameaux). Az utolsó szerző kiemeli azokat az egyedi vonásokat, amelyek az egyes ikonográfiái iskolákat jellemezték. Ld. még De Lotto, Arte, leggende, miracoli. Leggere l’icona, Padova 1992, 58-60; G. Passarelli, Icone déllé dodici grandi feste bizantine, Milano 1998, 193-210; Uó., Icone déllé dodici grandi feste bizantine (giá e non ancora 370), Milano 2000.