Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1-2. szám - Bevonulás Jeruzsálembe - Granados, José - Török Csaba (ford.): Az új Hozsanna az új Templomban - Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Az új Hozsanna az új Templomban 19 értek. A kereszténység a maga részéről a Templom egy új elgondolását hozza magával, amely joggal implikálja a keresztény Egyház eltérő nyilvános jelenlétét. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Jézusnak a templomtéren mondott beszédekor - amely a pénzváltók kiűzését követte - merült fel a császárhoz való viszony és az adófizetés szükségességének kérdésköre. Jézus válasza: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21) pontosan leírja a keresztények és a politikai hatalom közötti viszonyt, és arra a szimbolikus cselekedetre támaszkodik, amelyet Jézus a Templomban végbevitt. Ami az Istené, az nem más, mint az Isten kezei által alkotott test. Fontos, hogy szem előtt tartsuk a Templom egyetemes jelentését, amelynek a zsidók körében kozmikus dimenziói is voltak. Alexandriai Philón szerint a Templom egy mikrokozmosz, egy olyan hely, ahol a Logosz lakozik; olyan hely, amelyben a teljes világegyetem benne foglaltatik és ahol tartózkodik. A korabeli ábrázolások azt mutatják, hogy úgy vélték: a világot tartó oszlopok a Templomhoz vannak rögzítve. Jeruzsálem elpusztulásakor ezért valóban egy hatalmas krízist éltek meg: miként lehetséges, hogy a világegyetem megy előre a maga útján, miközben a Templomot lerombolták? A válaszok közül az egyik az épület alapkövére vonatkozik, amelyet - mivel tulajdonképpen az a hegy sziklája - a római hadsereg nem képes elpusztítani, és még romjaiban is szilárdan áll. Mindaddig, amíg csak a kötőanyag egyetlen darabkája a helyén marad, a világ szilárdan állni fog32. A keresztények másképpen válaszolnak erre a nyugtalanságra. A jeruzsá- lemi Templomra alapozott kozmológia, ahol megtalálható mind a négy kardinális pont világoszlopa, átadja a helyét egy másik, ezzel ekvivalens, azonban más középpont köré szerveződő elképzelésnek. Isten dicsősége, amely a Templomban székelt, eltávozott, hogy a Kereszten találjon helyet magának, amely éppen ezért a világegyetem valóságos alapzataként nyilatkozik ki előttünk. Ebből kiindulva kidolgozzák majd a kozmikus kereszt tanítását, amely minden dolgok végső struktúrájában székel, és a kozmosz mozgását irányítja. Ez a Kereszt azonos a Kálvária Keresztjével: nem a magatehetetlen fáról van szó, hanem Jézus keresztre feszített testéről, amely azt követően dicsőségessé lett, és amely meghosszabbítást nyer az Egyház testében. Erre a gondolatra alapul a Diognétoszhoz írt levélben az a reflexió, amelynek fényében a keresztények [a jeruzsálemi Templom pusztulása ellenére is] képesek fenntartani a világ rendjét (Diognétoszhoz 7,7). 32 Ld. Stefan Heid, Kreuz. Jerusalem. Kosmos. Aspekte frühchristlicher Staurologie (Jahrbuch für Antike und Christentum. Ergänzungsband vol. 31), Münster 2001.
