Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai... 179 misztériuma is szoros összefüggésben áll az apostoliság e hármas értelmével, hiszen: az Eucharisztiát az apostolok hagyományozták át; az apostolok hitében ünnepeljük; az apostoli folytonosság révén pappá fölszentelt személy mutatja be és ajánlja föl az egész nép nevében (EE 27-28). Innét, az Eucharisztia apostoliságából kiindulva fogalmazza meg a körlevél válaszát a bevezetésben említett negatív jelenségek egy részére. Figyelmeztet az Eucharisztia és a szolgálati papság elválaszthatatlan kapcsolatára: „A közösségnek, mely az Eucharisztia ünneplésére gyűlik össze, ahhoz, hogy valóban eucharisztikus közösség lehessen, föltétlenül szüksége van a fölszentelt papra, aki vezeti a közösséget” (EE 29). Mivel az Eucharisztia ünnepléséhez szükséges fölszentelt papot az apostolokig visszamenő jogfolytonosság révén kapja a közösség (EE 29), a katolikus hívőknek tartózkodniuk kell az úrvacsorához járulástól azokban az egyházi közösségekben, ahol hiányzik az apostoli szukcesszió, s ennek következtében az Eucharisztia teljes misztériuma. A körlevél negyedik fejezete „Az Eucharisztia és az egyházi közösség” címet viseli. A pápa itt világítja meg az eucharisztikus egyháztan és a kommú- nió-ekkléziológia szerves egységét (EE 34), pontosabban ez utóbbi távlatába helyezi az Eucharisztia és az Egyház szoros kapcsolatáról korábban mondottakat. A szöveg nemcsak zsinati forrásokra (LG, UR) hivatkozik, hanem az 1985-ös Rendkívüli Püspöki Szinódus zárójelentésére és főként a Commu- nionis notio (CN) kongregációs levélre. A tárgyalt kérdés ökumenikus hatóköre indokolja, hogy az Ut unum sint enciklika is a forrásai között szerepel. Összefoglaló értékelésként a következő megjegyzéseket tehetjük. (1) Az en- ciklikának ez a fejezete nem tesz mást, mint a CN levélnek a communio katolikus fölfogására vonatkozó alapelveit következetesen alkalmazza az eucharisztikus kommúnióra és innét kiindulva elítél egyes helytelen gyakorlatokat. Ennek jegyében hangsúlyozza a kommúnió láthatatlan és látható dimenziójának elválaszthatatlan összetartozását (EE 35); a Szentháromság egy Istennel és az egymással való láthatatlan, kegyelmi közösség erkölcsi követelményeit (EE 36), s ezzel összefüggésben a Gyónás és az Eucharisztia szoros kapcsolatát. Alaptételként állítja, hogy „az Eucharisztia ünneplésének föltétele - mivel a communio legfőbb szentségi megnyilvánulása az Egyházban -, hogy a communio látható kötelékei is sértetlenek legyenek." (EE 38). Ugyancsak a CN szellemében és annak kijelentéseit idézve hangsúlyozza, hogy a helyi eucharisztikus közösség lényegéből fakadóan nem lehet elégséges önmagának, hanem nyitottnak kell lennie az egyetemes Egyház felé. Ez azt is jelenti, hogy „az eucharisztikus közösség egyházi kommúniója közösséget jelent a saját püspökével és a római pápával" (EE 39). (2) A fejezet második fele (EE 43-46) az eucharisztikus közösség és az egyházi kommúnió alapelvei közötti
