Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai... 173 Krisztus földi, megváltói művével együtt, melynek csúcspontja a húsvéti misztérium, van jelen az Atya dicsőségében. Ha a föltámadt Krisztus megdi- csőült emberségébe felemelve jelen vannak történelmi üdvözítő tettei, s így keresztáldozati cselekménye is, akkor a föl támadt Krisztus személyével együtt üdvözítő és keresztáldozati cselekvése is jelen lesz a szentmisén, bármely történelmi korban. Az enciklika tehát összeköti a vertikális és a horizontális szempontot. A golgotái és a szentmise áldozat cselekményének történelmihorizontális azonosságát az teszi lehetővé, hogy a feltámadott Krisztus és a megdicsőült emberségébe írt egész üdvözítő műve részesedik az isteni örökkévalóságban, így fölülmúlja az időt, s ezért jelenvalóvá tud lenni benne. Az enciklika gondolatmenete innét, az Eucharisztia áldozati jellegének kifejtésétől érkezik el a valóságos jelenlét tárgyalásához. A két témát összekötő logikai kapocs az, hogy Jézus áldozatának fogalma már eleve magában foglalja feltámadását is, mint áldozatának megkoronázását, elfogadását az Atya részéről. Az Eucharisztiában a föltámadott, élő Krisztus van jelen, ezért lehet Jézus az „élő kenyér” és az „élet kenyere” János evangéliuma szerint (Jn 6,35.48.51). Az Eucharisztia ily módon tartalmazza Krisztus húsvéti misztériumának teljességét: szenvedését, halálát és feltámadását. Ez tükröződik a liturgiában elhangzó akklamációban is - „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz!” - mely válasz a pap által meghirdetett titokra, az „íme, hitünk szent titka!” mondatra. Az áldozat és a feltámadás összefüggését illetően megjegyezhetjük, hogy az evangéliumok beszámolója szerint az erőszakos halálával szembesülő s azt a megváltó önátadás módján elfogadó Jézus azzal a bizalommal öleli át az Atya akaratát, hogy az Atya majd igazolja és megdicsőíti őt Országában. Jézusnak az eszka- tologikus lakomára kitekintő szavai az utolsó vacsorán, melyet a szinoptikusok mind tanúsítanak, erről a föltámadást magában foglaló eszkatológiai beteljesedésről szólnak. A búcsú vacsora mintegy elő vételezése ennek a végidei lakomának. Jézus ebben az értelemben az Eucharisztia alapításában valóban elővételezi nemcsak szenvedésének és halálának, hanem föltámadásának a misztériumát is. A János-evangéliumban pedig Jézus „órájának” a kifejezése már önmagában és elválaszthatatlanul tartalmazza a szenvedést, halált és megdicsőítést. A körlevél viszonylag keveset beszél a valóságos eucharisztikus jelenlét titkáról. Röviden megismétli a Trentói és a II. Vatikáni Zsinat valamint VI. Pál idevonatkozó tanításának lényegét, melyből két elemet hangsúlyoz. Egyfelől azt, hogy a teljes és egész Krisztus van jelen, kiemelkedő, azaz lényegi, (szubsztanciális) módon az Oltáriszentségben, Istenségével és megdicsőült
