Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Puskás Attila: Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai II. János Pál pápa: Ecclesia de Eucharistia című körlevelében
Az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjai... 169 tek adatik ... értetek kiontatik’ (Lk 22,19-20). Nemcsak azt állította, hogy amit eledelül és italul ad nekik, az az Ő teste és az Ő vére, hanem hangsúlyozta az áldozati jelleget is, szentségi módon megjelenítve áldozatát, amely néhány óra múlva a kereszten teljesedik be mindenki üdvösségére” (EE 12). A pápa az Eucharisztia-alapítás lukácsi szövegét idézi, de az engesztelő áldozat motívuma érzékelhető a kehelyszavak márki és mátéi változatában is (Mk 14,24; Mt 26,28), ahol Jézus vére, mint „a szövetség vére” jelenik meg, utalva a sínai szövetségkötésre, melyet az áldozati állat vére pecsételt meg (vö. Kiv 24,8). Az értelmező jézusi szavak mellett maguk a jézusi gesztusok is utalnak az áldozati önátadásra: a megtört és átadott kenyér, a tanítványoknak nyújtott kehely egyszerre a vele való közösségnek és az élet-odaadásnak a jelcselekvése. Feltételezhetjük, hogy a kenyér és bor átadásának a szétválasztása az utolsó vacsorán szintén utalás lehet az áldozatra, hiszen az áldozati állat testét/húsát és a vérét elkülönítették az áldozatbemutatáskor. A pápa megfogalmazása szerint Jézus az utolsó vacsorán „szentségi módon megjelenítette áldozatát”. Az enciklikában másutt azt olvassuk, hogy „az Eucharisztia alapítása szentségi módon elővételezte azokat az eseményeket, melyek a Getszemáni kerti haláltusájával kezdődtek” (EE 3), az Eucharisztia a triduum paschale „foglalata, elővételezése és ’koncentrátúrna’ egyszer s mindenkorra” (EE 5). Hogyan értelmezhetjük e kifejezéseket? Jézus jelcselekvése az utolsó vacsorán bizonyos hasonlóságot mutat az ószövetségi prófétai jelcselekvéssel, de felül is múlja azt. Az ószövetségben a próféta Isten indítására hatékony jelet visz végbe, mely nyitánya lesz egy jövőbeli eseménynek. A prófétai jelcselekvés egy jelenbeli cselekedetben megnyilvánuló jövendölés, valójában elővételező ábrázolása egy jövőbeli eseménynek. A jelenben végbevitt jel biztosan jelzi, és csírájában már most tartalmazza a jövőbeli eseményt. Jézus ehhez hasonlóan, de nem egyszerű prófétaként, hanem Istenemberi személyében és erejében az utolsó vacsorán a kenyérrel és borral kapcsolatos gesztusaival és az azokat értelmező szavaival hatékonyan elővételezi, jelszerben és valóságosan, azaz szentségileg jelenvalóvá teszi keresztáldozatát. A körlevél kifejezése nagyon találó, amikor úgy fogalmaz, hogy az Eucharisztia „koncentrátuma” a húsvéti misztériumnak. Jézus az utolsó vacsorán valóban „belesüríti” egész áldozatát, szenvedését, halálát és feltámadását az Eucharisztiába. Belefoglalja egész önmagát és teljes küldetését, annak múltjával és a küszöbön álló jövőbeli végkifejletével együtt. Jézus léte a tökéletes önátadás megélése, proegzisztencia, az Atyának fölajánlott tökéletes ajándék az egész emberiség javára. A bűn és a halál hatalmának kitett emberekért végzett szolgálat és odaadott élet az Atya dicsőségére. Az utolsó vacsorán Jézus ezt az egész életét meghatározó fiúi létezést sűríti bele a ke
