Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bolberitz Pál: A monoteizmus a nyugati filozófiában

A monoteizmus a nyugati filozófiában

159

alapított pozitív filozófia. J. S. Mill a tudományosság alapjaként beszél a monoteizmusról. Szerinte, mivel a monoteizmus, amely akárcsak a tudomány, ugyanúgy beszél az egy Istenről, mint egyetlen „ősökről” (vagy okok egységes láncolatáról) és a valóság egyetlen végső céljáról, ezért a monoteizmus inkább összeegyeztethető a pozitív tudománnyal, mint a politeizmus10 11 12. W. Dilthey Comte-hoz hasonlóan, különböző stádiumokban szemléli az emberiség szellemtörténeti fejlődését, melyeknek egyik szakasza a „mono- teista metafizika” kora11.

A monoteizmus volt előbb vagy a politeizmus? E kérdéssel foglalkoztak különösen F. G. Frazer és Wilhelm Schmidt verbita szerzetes1*, aki néprajzi kutatásai során bizonyította, hogy a monoteizmus előbb volt, mint a politeizmus, s ez utóbbi csupán az előbbi eltorzulása. S. Freud, a vallásról tárgyalva, azt hangsúlyozza, hogy a zsidó vallás kezdetben nem volt monoteista, továbbá a zsidó monoteizmus egy korábbi egyiptomi egy-Isten-hit nyomán alakult ki13. A belső judaista párbeszéd során S. F. Steinheimnél felmerül az ún. „fogalmi monoteizmus” kérdése, amit határozottan elkülönít a Hegel-, Fichte-, Goethe-féle fogalmi monoteizmustól. Nézete szerint „az Isten egysége helyébe Isten egyetlenségét kell helyezni, és ez az igazi monoteizmus tartalma.” A monoteizmusnak - úgymond - ki kell nőnie a mítoszok világából, és úgy kell tekinteni, mint a politeizmus továbbfejlődését. Ő a monoteizmus jelentőségét abban véli felfedezni, hogy egyedül a monoteista vallás képes arra, hogy „szellemi korrelációt hozzon létre Isten és ember között”14.

A MONOTEIZMUS TARTALMA (ISTEN, MINT ABSZOLÜTUM)

Kétségtelen, hogy a monoteizmus a nyugati filozófiában nemcsak a vallásfilozófiai tárgyalás során jelenik meg (ami a XVIII. század folyamán alakult ki), hanem a monoteizmus tartalma, vagyis az egy Isten, a metafizikai értelemben vett transzcendens totalitás, abszolútum formájában is megjelenik, úgy mint a világ őselve a preszókratikusoknál, a „jó” legfőbb ideája Platónnál, vagy Arisztotelész „mozdulatlan mozgatója”, továbbá az újplatonikus

10 J. St. Mill: Auguste Comte and positivism. Coll, works, hg. F. E. L. Priestley I0(Toron- to/London 1969) 261 ff.

11 Fr. M. Müller, Coll, works 3 (London 1898) 75.

12 J. G. Frazer: The golden bough (London 1963).

13 W. Schmidt, a. O. (Lit. zu I).

14 H. Cohen: Die Religion der Vernunft aus den Quellen des Judentums (1919) 105. 429.