Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Ratzinger, Joseph - Török Csaba (ford.): Egyház és gazdaság - Felelősség a világgazdaság jövőjéért
Egyház és gazdaság 137 ti konkrét párbeszéd gyökeres elutasítása -amit ez a gondolat képvisel - épp ezen párbeszéd szükségszerűségét erősíti meg. KATOLICIZMUS ÉS GAZDASÄG Azon szándékom során, hogy leírjam az Egyház és a gazdaság közötti párbeszédet, egy negyedik szempont számbavételéig jutottam el. Theodor Roosevelt, 1912-ben elhangzott híres mondatáról van szó: „Meggyőződésem, hogy a latin-amerikai országok asszimilációja az Egyesült Államokba hosszú és nehéz lesz mindaddig, amíg ezek az országok katolikusok maradnak.” Ugyanezen gondolatkörben mozogva 1969-ben Rockefeller egy Rómában tartott konferencián a katolikusok helyére más felekezetű keresztényeket hívott meg.4 Olyan elgondolás ez, amely teljesen megvalósult. A két idézetben a vallás - az utóbbi esetben egy keresztény felekezet - úgy jelenik meg, mint politikai-társadalmi, sőt tisztán politikai-gazdasági tényező, amely alapvető fontosságú abból a szempontból, hogy miként fejlődnek a politikai szervezetek és a gazdasági lehetőségek. Eszünkbe juthat Max Weber tétele a kapitalizmus és a kálvinizmus, a gazdasági rendszer és az azt meghatározó vallásos felfogás közötti mély kapcsolatról. így Marx tétele mintha egyenesen megfordulna: nem a gazdaság határozza meg a vallási gondolatokat, hanem sokkal inkább az alapvető vallási fogalmak játszanak döntő szerepet abban, hogy milyen gazdasági rendszer vezethető be egy adott közegben. Az elgondolás, miszerint csakis a protestantizmus fejleszthet ki szabad gazdaságot, miközben a katolicizmus nem nyit teret a szabadság és az annak alapját képező önszabályozás szükségszerű kialakulása előtt, hanem sokkal inkább a tekintélyelvű rendszereket támogatja, még napjainkban is széles körben eltelj edt. A közelmúlt történelméből vett sok példa mintha ezt támasztaná alá. Másrészről azonban ma már nem fogadhatjuk el kritikátlanul a liberális kapitalista rendszert (mindazon jobbító változtatások ellenére sem, amelyeket időközben alkalmaztak rá), mintha ez a rendszer lenne a világ üdvössége, ahogy azt még a Kennedy-érában is feltételezték a Peace Corps optimizmusával. A rendszer ellen a harmadik világból érkező ellenvetések - még ha egyoldalúak is - nem alaptalanok. Ezen a ponton mindenekfölött arra lenne szükség, hogy a keresztény felekezetek önkritikát gyakoroljanak politikai és gazdasági etikájuk kapcsán; 4 E két megfontolásra a következő írásban találtam: Metalli, A., La grande epopea degli evange- lici, in Trentagiomi 3, 8, 1984, 8-20, 9.
