Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Gillet-Challiol, Marie-Christine - Török Csaba (ford.): Isten Országa és a morális törvény
Isten Országa és a morális törvény 117 Hogyan remélheti akár az ember azt, hogy megmenekülhet ettől az alapvető emberi törékenységtől? Nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden ember, „A legkorlátozottabb emberek ... a gyermekek is képesek észrevenni a hamis mozgatórugók jelenlétének akár legapróbb nyomát is”7 8. Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy képesek megérteni azt, ha egy cselekedet, még ha megfelel is a kötelességnek, végső soron nem rendelkezik morális értékkel, ha „ön- szeretetből” fakadt. Kant úgy véli, hogy az ember saját erőire támaszkodva kiválthatja a „szándék forradalmát”, amely által csak és kizárólag az morális törvény lesz a meghatározó alapelve cselekvése során. Egy szent ember példája segítheti őt ennek a megtérésnek az útján. Ez a példakép nem más, mint „a jó alapelv megszemélyesült ideája”, vagyis végső soron az emberi észből emanálódik. „Általános emberi kötelességünk, hogy felemelkedjünk a morális tökéletesség emez ideáljához, vagyis az erkölcsi érzület példaképéhez és annak teljes tisztaságához; ehhez erőt adhat nekünk az ész által elérendőként elénk tárt eszme is. Ám éppen mert ennek az eszmének nem vagyunk létrehozói, hanem úgy került belénk, hogy fel sem foghatjuk, miképpen fogadhatta be az emberi természet, helyesebb azt mondanunk, hogy ama mintakép lejött közénk az égből, hogy az emberiség elfogadja”6. Az Isten Fiába vetett hit „szilárd bizalmat” adhat az embernek abban, hogy az emberiség eme ősképének „hűséges utánzása” révén meg tudja valósítani a morális törvény szentségét, vagyis képes lesz csak a kötelességből cselekedni. b) Isten Országa Kant Isten Országát minden ember „erénytörvények szerinti köztársaságnak” vagy „etikai közösségnek” nevezi. Szükségességét ugyancsak azokból a nehézségekből vezethetjük le, amelyekkel az ember a morális törvény megvalósítása során találkozik. A rossz megtalálható egyfelől az emberben, mégpedig cselekedetei motivációinak szintjén, másfelől rajta kívül is, a többi ember társadalmában, amelytől azonban nem tudja távol tartani magát. „Ha emberek között van, az irigység, uralomvágy, hírvágy s az ezekhez kapcsolódó ellenséges hajlamok hamar lerohanják önmagában elégedett természetét, s még csak arra sincs szükség, hogy ezeket az embereket a rosszba már nyakig merült, bűnre csábító példákként gondoljuk el; hogy jelen vannak, hogy körülveszik és 7 Uo. 8 T T
