Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Bizjak, Jurij - Török Csaba (ford.): Isten országának meghirdetése
110 Jurij Bizjak Izajás próféta könyvének egy részletét választotta, amely a szentévről és annak kötelezettségeiről szól: „Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Lk 4,18—19). A szentév során elengedték a tartozásokat: „Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához” (Lev 25,10). Krisztus igehirdetése is arról szólt, hogy az emberek térjenek vissza saját birtokukhoz, vagyis eredeti szentségükhöz, hogy „legyetek tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48), és hogy téljenek vissza családjukhoz, vagyis fivéreikhez és nővéreikhez a mennyek országában, mivel „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50). Olykor hallani lehet olyan véleményeket, hogy az Ószövetség Istene minde- nekfölött szigorú és követelő, szemben az Újszövetség Istenével, aki minde- nekfölött nagylelkű és irgalmas. Ez a vélemény hamis és teljességgel elhibázott. Mindenek előtt azt kell kimondani, hogy Isten úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben mindig sokkal irgalmasabb, mint amilyen szigorú: ha szigora került volna túlsúlyba, ki tudott volna neki ellenállni? A választott nép kétezer éves története, amely Krisztus eljöveteléig tartott, minden bizonnyal a mindenható Isten, az élet és halál ura által elrendelt gyilkosságokkal telinek tűnik, ha összehasonlítjuk az Újszövetség történetének néhány évtizedével. Az Ószövetség Istene valóban adja és elveszi az életet, Ő maga az, aki ezt mindig meghirdeti, és mindenhol végbe is viszi. Az Úr az Isten, aki megjutalmazza a jót és megbünteti a rosszat, akár a halállal is. Mindennek ellenére az Ószövetségből sem hiányoznak azok a szövegek, amelyekben az Úr megmutatja irgalmát és türelmét; sokkal inkább irgalmas, mint szigorú. Ugyanakkor az a kijelentés, hogy Isten az Újszövetségben több irgalmat mutat, mint az Ószövetségben, igaz, mivel az Újszövetségben az Úr a saját Fiát küldi el (Mt 21,37), amire az Ószövetségben nem került sor. Mindazonáltal azt is el kell mondanunk, hogy éppen nagyobb irgalmassága okán az Úr az Újszövetségben egyszersmind szigorúbb is, és még jobban az élet és a halál urának mutatkozik, mint az Ószövetségben.