Communio, 2009 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3-4. szám - Isten Országa és a világ - Pacomio, Luciano - Török Csaba (ford.): Isten Országa - A Biblia tanítása
102 Luciano Pacomio A szavak előfordulásának vizsgálata megadja azokat a kritériumokat, amelyek alapján a főbb irányokat kijelölhetjük. Az „ország” kifejezés (baszileia) tizenöt alkalommal fordul elő7; míg az „uralkodni” ige (baszileuó) kilenc alkalommal8; az „Isten Országa” szerkezet a páli levéltestben nyolcszor lelhető fel9; míg a „Krisztus országa” megfogalmazás csak a Kol 1,13-ban és az Ef 5,5-ben fordul elő. Jézus feltámadásának eseményével minden ígéret beteljesült. A páli tanítás szerint „az idők teljessége” (Gál 4,4) a maga már igen és még nemjével felismerhetővé teszi számunkra az „Ország” fontosságát a jelenben, amelyben már hatékonyan működik az üdvösség, és a jövőre vonatkozó feszültségben, ahol mint reménység mutatkozik meg. Az „Ország” egy már jelenvaló valóság: „Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentiélekben. Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek” (Róm 14, 17-18; vö. lKor 4,20). Azonban „Isten Országát” eljövendő örökségként, eljövendő reménységként várnunk is kell (ITessz 1,10; 2,12.19; 2Tessz 1,5; lKor 6,9-10; 15,20; Gál 5,21; Kol 1,12; 3,24). Nagy fontosságot kell tulajdonítanunk annak, hogy az Ef 5,5-ben az Országot egyszerre nevezi Pál Isten Országának és Krisztus Országának. Az eljövendő (eszkatologikus) Ország valójában már működik az időben és a történelemben; egyfajta életminőségként, a Szentiélekben való életként nyilatkoztatja ki magát. Az Ország megvalósulásában a jelen és a jövő között fennálló viszonyt Pál úgy mutatja be, mint egyfelől a Jézus Krisztus parúziájához kapcsolódó valóságot; másfelől mint a názáreti Jézus és az általa meghirdetett Isten Országa közötti kapcsolatot. Rendkívül érdekes - még ha értelmezési nehézségeket hoz is magával - az lKor 15 szövege, amely a teremtés (vö. Róm 8) és az Ország között mély kapcsolatot mutat fel: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az a) Isten Országának üzenete a corpus paulinumban 7 Róm 14,17; lKor 4,20; 6,9.10; 15,24.50; Gál 5,21; Ef 5,5; Kol 1,13; 4,11; ITessz 2,12; 2Tessz 1,5; 2Tim 4,1.14.18. 8 Róm 4,14.18 (bis); 6,12; lKor 4,8 (bis); 15,25; ennek összetett változata, az »együtt uralkodni« (szümbaszileuó) csak egyszer, a 2Tim 2,12-ben. 9 Róm 14,17; lKor 4,20; 6,9; 15,50; Gál 5,21; Kol 4,11; ITessz 2,12; 2Tessz 1,5.
