Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Figura, Michael - Szax László (ford.): Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned megnyugvásra nem lel - Az ágostoni "cor inquietum" hatása Henri de Lubacnál

72

Michael Figura

A La foi ehr étienne (1970) című, az Apostoli Hitvallás elemzéséről szóló művének egyik fejezetében így ír a természetes igényről: „[...] Az Evangélium üzenete felhívás az emberi szabadságra, hogy természetének titkos vágyát személyes odaadással helyeselje, melynek tárgya a kinyilatkoztatásban feltáruló isteni szeretet.”

Ezek a kijelentések egyfajta maghatározott emberképet feltételeznek. Minthogy az ember a titokzatos Isten képmására teremtetett, így önmaga is egy titok. Az ember maga is tudja, hogy mindaz, amit a tudományok róla mondanak, lényének legbensőbb magját nem fedik fel. Csak Isten kinyilatkoztatásával való találkozásában és Jézus Krisztus személyében ébred az ember saját személyes titokzatosságának tudatára.

Ezt a titokzatosságot fejti ki de Lubac visszanyúlva az egyházatyákra, a skolasztikára és a szent hagyományra. Mivel az ember titok, „ezért szükséges számára a kinyilatkoztatás, hogy végső célját egyértelműen felismerje.” Minél mélyebbre merül az ember Isten megfoghatatlan titokzatosságában, annál nagyobb tisztánlátást nyer saját magáról és végső rendeltetéséről. Csak az Isten látására szóló meghívás elnyerésével ismeri meg saját természetes igényének igazi dimenzióit.

Az ismeretlen vágyakozás az emberi méltóság jele, mert olyan mélységei vannak, melyek Istentől nyerhetnek megvilágosítást. Ezekbe a mélységekbe az emberi értelem már nem tud eljutni, csak a Szentlélek segítségével ismerheti fel, mert „a Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is” (lKor 2,10).

Élesen megmutatkozik tehát, hogy a természetes istenlátásra törekvő igény önmagától hatástalan és annak is kell maradnia. Ha a kegyelem nélkül a természetes igény végső iránya ismeretlen, akkor ez az igény csakis hatástalan lehet, ami azonban abszolút voltát nem oldja fel. Ha ugyanis az ember létszerkezete alapján Isten látására abszolút módon vágyó lélek, akkor teljesen értelmetlen lenne létezése, ha nem volna elrendelve az istenlátásra.

De Lubac egyik idevágó, Aquinoi Szent Tamás interpretációjából a következőket állapíthatjuk meg: Az isteni személy látása egyrészt szükséges az emberi természet beteljesedéséhez, másrészről csak Isten ki nem érdemelt ajándékaként nyerhető el.

De Lubac történeti kutatásaival és szisztematikus útmutatásaival jelentősen gazdagította a kegyelemtant és a teológiai antropológiát. Mindkét említett művében felkarolta azokat a kérdéseket, amelyek még ma is foglalkoztatják az embert.