Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): "A sötétségben elrejtve" - Edith Stein misztikus elmélete A Kereszt tudománya című művében (1942)
,A sötétségben elrejtve” 63 vagy rossz érzékiséget, melyből mindenképpen vissza kell venni, sokkal inkább nemes érzéseket, a szép és egyértelmű találkozást Istennel, a jó jelenlétét a hétköznapokban: „Isten sokkal inkább úgy bánik velük, mint a kisgyermekekkel a gyengéd anya, aki karjain hordozza őket és édes tejjel táplálja; minden szellemi gyakorlatban - az imában, a szemlélődésben és az elmélkedésben - gazdag örömet és vigaszt találnak.” Az élet vándorútján éppen ez, ami kiszárad: az érzékek és velük együtt a vallásos érzékenység, amely alapja és otthona minden vallásos belső szerkezetnek, és a belsőségesség kincsének. Elsődlegesen elnyerhető az „egyedüllét és a nyugalom iránti vágy”, annak jegyében, hogy semmi meghatározottat nem gondolunk vagy teszünk: „hogy a lelkét szabadon nem hátráltatva semmilyen felismeréstől vagy gondolattól a legteljesebb nyugalomban tartani, nem foglalkozva azzal, hogy min kellene gondolkozni, mit kellene szemlélni; annyi elég, ha nyugalmas és szerető figyelmességben Istent várjuk és minden gondot és tevékenységet, minden felesleges igényt félretéve Istent észrevesszük.” Az elnyert szabadság egyszerűen kifejezve üresség és nyugalom. Stein nem túl élesen körvonalazza a következő állomást: a lélek éjszakáját. Itt már egy egészen más dolog veszik el: a párbeszéd képessége, az osztályozó gondolkodásé, mely eredményeivel fogalmakat gyárt. „A ’nehezen járható táj’ fogalmán János azt az alkalmatlanságot érti, hogy Istenről diskurzív gondolkodás által fogalmat szerezzünk, vagy hogy kutató elménkkel a képzelőerőnk útján jussunk előrébb.” Eredményként marad a gyámoltalanság az úttalan ürességben, a vándorlás első gyümölcseként. „A lélek gyámoltalanságában alázatos és engedelmes lesz. Felvilágosításra vágyik, hogy eljusson a helyes útra. [... ] így van ez minden tökéletlenséggel, melyek eltűnésével vége szakad minden zavarodottságnak és nyugtalanságnak. Beköszönt a mély békesség és az Istenre való állandó emlékezés.” Végül, mentesen minden pogány vagy mágikus vonatkozástól, a kereszténységben nem túl gyakran felismerve beköszönt a „hit éjszakája”. Ez a fogalom helyesen értelmezve nem egyszerűen azt jelenti, hogy a hitnek sötétséget kell elviselnie. Inkább az az értelme, hogy a láb alól kihúzva a vallásos biztonság talaját, maga a hit okozza az éjszakát, a sötétséget. A hitben nem valamiben vagy valakiben hiszünk, mint egy tárgyban, melyet az ÉN fog fel. A hit megfoghatatlan, „a lélek számára a teljesen sötét éjszaka maga”. A hit a veszteség állapota. Az egyéni mérték elvesztése túl a ké- piségen, saját magunk elvesztése, a felfogás és megtapasztalás átfordulása. „Ha a lélek még mindig saját erejére támaszkodik, akkor csak nehézségeket
