Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Braunsteiner, Gloria: A megélt hit kifejeződése a liturgiában. Joseph Ratzinger liturgikus teológiája
A megélt hit kifejeződése a liturgiában 49 A TEVÉKENY RÉSZESEDÉS BELSŐ MAGVA ÉS HORDOZÓJA A participatio fogalma a liturgia leglényegesebb cselekvésére, történésére mutat rá, amelyben mindenki részesedik: ugyanis a liturgia valóságos, igazi és lényegbeli actioja az oratio - az eucharisztikus ima -, mely az eucharisztikus ünneplésnek alapvető formáját alkotja. Ratzinger az oratio fogalmának eredeti jelentését nem az imával azonosítja , hanem a „nyilvános ünnepi beszéddel”, amely legmagasabb méltóságát azáltal nyeri, hogy Isten felé fordul, és tulajdonképpen Tőle származik, Ő teszi lehetővé.46 Abban rejlik az oratio valóságos, tulajdonképpeni actioja, hogy ekkor az emberi visszalép Isten cselekvése mögé és teret ad Neki, az actio dtvtnanak.47 Új és különös a keresztény liturgiában az, hogy maga Isten cselekszik, új teremtés történik, és önmagát személyesen megközelíthetővé teszi. Isten emberréválásában közeledik felénk, hogy áldozatában logosz-szerűen48 Krisztus testévé váljunk. A pap és a közösség actioja eggyé forr: egy Test és egy Lélek Krisztus actiojá- ban, így engedi meg Isten, hogy a véges, bűnös ember együttműködjék a Végtelen Szenttel.49 Végső soron az effajta részesedés az inkarnáció és a feltámadás folyamata, mint a liturgia tulajdonképpeni actioja, és benne láthatóvá válik a liturgia ajándék-jellege. Ratzinger szerint minden egyéb külső cselekedet (olvasás, az adományok előre vitele, prédikáció, kézfogás stb.) másodlagos, az actio Deinek50 ad helyet. A zsinat utáni sajnálatos félreértéssel szemben Ratzinger szerint a tevékeny részesülés nek a gyümölcsöző belső csöndet is magában kellene hordoznia a külsőleg észlelhető, lemérhető aktivitásokkal ellentétben.51 Az oratio szóbeli, logosz-szerű szellemi áldozat a feltámadott Ige új testiségében, ezért mi is testi mivoltunkkal éljük meg a liturgia átváltoztató erejét az egész világ felé.52 A liturgia a misztérium - az Egészen-Más - teofániája, megjelenítése, ezért középút keresendő az üres ritualizmus és a túl emberivé tevő „érthetőségi 46 Vő. Der Geist der Liturgie 148. 47 Vő. ugyanott. 48 Vö. Der Geist der Liturgie 39: Az ima szava az áldozat, mely az ember egész lényét magába foglalja, és iyen módon szóvá, logosszá válni engedi.Az az ember, aki a hit által logosszá formálódik, áldozat, Isten igazi dicsősége a világban. 49 Vö. Der Geist der Liturgie 149. Lásd ehhez szintén: G. Jankowiak: Volk Gottes vom Leib Christi her. Frankfurt 2005. 50 Vö. ehhez szintén: Sacramentum Caritatis 37. 51 Vö. Zur Lage des Glaubens, 130. 52 Vö. Der Geist der Liturgie 151.
