Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Braunsteiner, Gloria: A megélt hit kifejeződése a liturgiában. Joseph Ratzinger liturgikus teológiája
A megélt hit kifejeződése a liturgiában 45 Az említett nézeteltérést Ratzinger nem hagyta válasz19 nélkül, hiszen könyvének egy teljes fejezetét ennek az elvnek szentelte.20 Aki összeveti a két tanulmányt, megállapíthatja, hogy Gy félreérti Ratzinger szándékát a partici- patio actuosa magyarázatánál, bár kifejezi tiszteletét a teológus Ratzinger iránt. Ratzinger értelmezésének figyelmes olvasata érthetővé teszi a lelki szempontot és az elmélyítő szándékot a fölületességgel szemben. Ratzinger Gy írására adott válaszában visszautasítja azok tradicionalista megpecsételését, akik esetleg a mai fő liturgikus irányzatoktól eltérő nézeteket vallanak.21 Ratzinger teológiája mindig a szélesebb kontextust keresi az olvasó számára22 - így a liturgia és a participatio actuosa esetében is, ami több és nagyobb, mint valami külsőséges felosztott szerep általi tevékenység. Számára tartalmazza a liturgikus szövegek és megnyilvánulási formák alapos ismeretét, azaz liturgikus műveltséget, ami nélkül a liturgia értelmetlen maradna. Ez a műveltség előfeltétele az aktív részvételnek, és már önmagában, alapvetően liturgia . A műveltség teszi lehetővé a közös létet, gondolkodást és cselekvést a liturgián, testi-lelki kifejeződéssel.23 Ratzinger effajta magyarázata aligha véthet a zsinat szelleme ellen. Hozzá kell tennünk, hogy ott, ahol Gy elmarasztalja Ratzinger javaslatát a csöndesen imádkozott kánonnal kapcsolatban, Ratzinger az emberi hang szerepéről beszél a liturgiában. Javaslata minden erőszakot mellőz, mindössze a csöndes kánon lehetőségét mutatja meg a zsinat utáni liturgia részére is: újra a csönd, a hallgatás óriási jelentőségére hívja fel figyelmünket, és Isten cselekvésére a csöndben.24 Ratzinger egész munkásságában arra törekszik, hogy a hit látása által megnyissa a földi-mennyei valóság mélyebb dimenzióit, Istenre hívja föl a figyelmet és az Ő tevékenységére, mert az ember a részesedés lénye, nem ő a teremtő.25 Ez a fonal látható Ratzinger műveiben, amellyel a megváltás emberileg történő kivitelezhetetlenségét hangsúlyozza. így értelmezhető aggo19 J. Ratzinger: „Der Geisí der Liturgie” oder: die Treue zum Konzil. Antwort an Pater Gy, in: Liturgisches Jahrbuch 52 (2002) 111-115. 0 Vö. Der Geist der Liturgie 147-152. Vö. „Der Geist der Liturgie” oder: die Treue zum Konzil 115. 22 Így történik az említett könyve esetében is. A liturgia dimenzióit négy oldalról közelíti meg: kozmikus szempontból, a vallástörténet horizontján az emberi lét alapvető problémáival, Izrael és az Egyház közös ponjai a liturgiában, végül a kultusz és a kultúra összefüggései. Vö. „Der Geist der Liturgie” oder: die Treue zum Konzil. 111. 24 Vö. Der Geist der Liturgie 181-185. Ezen a helyen Ratzinger megismétli már 1978-ban kifejezett nézetét, melyre már azután elmarasztalóan reagált néhány liturgikus. Az újonnan létrejött, nem mindig sikeres eucharisztikus imák szövegére utal. 25 Ehhez lásd szintén: Einführung in das Christentum. München 1968, 17-53.
