Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Koch, Kurt - Rokay Zoltán (ford.): Az egy római mise-rítus két formája: Liturgiateológiai bevezetés XVI. Benedek pápa motu propriójához
Az egy római mise-rítus két formája 37 úgy, hogy a megreformált a reformálandóval összehasonlítva valami más és új lenne, ott már nem reformmal lenne dolgunk, hanem átlépnénk a határt a reformáció irányába. c) Egyház a zsinat előtt és a zsinat után? A harmadik és legsúlyosabb vád arra vonatkozik, hogy a motu proprio által visszamentünk a II. Vatikáni Zsinat elé. Mivel az 1970-es Missale Romanum- ban nyilván valami egészen újat pillantottak meg, az eddigi liturgiát mint régit és idejétmúltat kell besorolni és mint ilyentől búcsút kell venni. És mivel a liturgia az Egyház legvilágosabb megjelenési formája, különbséget szokás tenni a zsinat előtti és a zsinat utáni Egyház között, sőt a kettőt el szokták olykor egymástól szakítani. Ennek megfelelően már nem úgy tekintenek a II. Vatikáni Zsinatra, amint az önmagát értelmezte, mármint az áthagyományozott hit elmélyítését és megújhodását célozta, hanem mint az eddigi tradíció végét, amivel valami új kezdődött. Ezzel a zsinat értelmezésének alapvető hermeneutikai kérdését érintettük. És kétségkívül ez bizonyul a legmélyebb vitás kérdésnek, amely a liturgikus rítus különböző formái közötti viták mögött meghúzódik. XVI. Benedek pápa számára ez a probléma nyilván oly fenyegetően és sürgetően szemmel látható, hogy mindjárt első beszédében, amelyet a bíborosi kollégium és a római Kúria tagjainak fogadásán 2005. december 22-én mondott, szóvá tette. A II. Vatikáni Zsinat befogadásának (recepció) két nagyon különböző vonulatát állapította meg: egyik oldalon a „diszkontinuitás és a törés hermeneutikáját”, amely abból indul ki, hogy a kiadott szövegek a zsinat szellemét és annak újszerűségét csak nagyon tökéletlenül juttatják kifejezésre, úgy, hogy túl kell lépni a II. Vatikáni Zsinat kompromisszumos szövegén, hogy az új szellemnek helyt adhassunk, és különbséget tudjunk tenni a zsinat előtti és a zsinat utáni Egyház között; a másik oldalon pedig „a reform hermeneutikáját”, tudniillik az egy Egyház megújítása alapvető folyamatosságának (kontinuitásának) fenntartása mellett, hogy az Egyházat forrásaiból és az eredetiből újítsuk meg.11 Az e két zsinati hermeneutika közötti különbséget XVI. Benedek pápa már kevéssel a zsinat után ezekkel a markáns szavakkal hozta közös nevezőre: „Az igazi reform az, amely az elrejtett igazán keresztényi körül fáradozik, Insegnamenti di Benedetto XVI. I 2005, Vaticano 2006,1018-1032.
