Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 3-4. szám - Hit és gondviselés - Puskás Attila: Misztikák - keresztény misztika
186 Könyvjelző folyamata, mely akár a tapasztalástól való megfosztottságot is magában foglalhatja; a keresztény misztikus testvérei javára ajándékképpen részesedik a misztikus tapasztalatban; a keresztény misztikában jelentkező negatív teológia és emberi elhallgatás nem a hallgatag Isten szótlanságának a következménye, hanem abból fakad, hogy Isten megtestesült Igéjében, Jézus Krisztusban egészen közeljött hozzánk, s éppen ez a közelsége felfoghatatlan és kimondhatatlan. Balthasar fejtegetéseit a keresztény misztikáról két tanulmány veszi közre. A kötetben első helyen Werner Beierwaltes, neves Plótinosz-kutató arról értekezik, hogy a későókor kimagasló bölcselője, akinek filozófiai-vallási misztikája nagy mértékben hatott az ókori és középkori keresztény misztikára, hogyan gondolkodik a lét végső eredetével való eksztatikus egyesülés módjáról. Bemutatja, hogy a misztikus tapasztalat Plótinosznál a „reflexió és az egyesülés összetett terében bontakozik ki: az egész filozófiai gondolkodás az egyesülésre irányul (az egyesülés a célja), másrészt az egyesülés visszahat a gondolkodásra, a gondolkodás teljességet ígérő stimulánsa” (13. o.). írásának zárásaként a szerző utal a Plótinosz-féle filozófiai misztika és Szent Ágostonnak a Vallomásokban (XIII, 9, 10) leírt személyes, keresztény misztikus tapasztalatának a hasonlóságaira és különbségeire. Az olvasónak kedve támad fellapozni a hippói püspök önéletírásának idézett beszámolóját saját istentapasztalatáról, s immár a balthasari kritériumok fényében összevetni Plótinosz misztikus tapasztalának leírásával, mintegy folytatva a Beierwaltes által megkezdett összehasonlítást. A kötetet végül Alois M. Haas írása zárja A nyelv és a tapasztalat problematikája a német misztikában címmel. A szerző Eckhart mester sermo mysticus-nak nevezett sajátos műfajt képviselő prédikációinak és a bennük rejlő „fundamentálmisztikai” gondolkodásmódnak a szakszerű elemzését nyújtja. A tanulmány végső következtetése összegződik a következő mondatban: „igehirdetésével Eckhartnak nem az a célja, hogy egyéni misztikus tapasztalatokról számoljon be, hanem az, hogy lehetővé tegye és életre keltse a misztikus tapasztalatot, elérve, hogy az Istenség abszolút megtapasztalása érdekében az ember éppen hogy lemondjon a tapasztalatról” (101. o.). Ez az eckharti fundamentálmisztikából leszűrt paradox kijelentés jól rímel arra a keresztény misztika Balthasar által megnevezett kritériumára, melynek értelmében a közvetlen misztikus tapasztalat hiánya éppen hogy velejárója (lehet) a Krisztus-követés misztikus útjának. A szokásos értelemben vett (rendkívüli) misztikus tapasztalattól való megfosz- tottság, mint egy mélyebb-keresztény misztikus tapasztalat lehetséges jele figyelmeztető üzenet az „élményvallásosság” korában a misztikus tapasztalat után áhítozóknak.
