Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka

16

Olivier Boulnoís

Az Eucharisztia először is reprezentációként jelenik meg, mert egy távollétet pótol. Szent Tamás számára a szentségek pontosan Krisztus távollétének a pótlékaiként szükségesek: „Mivel Krisztus jelenlétét megvonta az Egyháztól, szükséges volt más szolgálatok megalapítása, amelyek részesei, a papok szétosztják a híveknek a szentségeket [...]. Ezért bízta tanítványaira testének és vérének konszekrálását, így szólván: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.9 Krisztus materiális jelenléte mennybemenetele után többé nem lehetséges, a szentségek, éppen az Eucharisztiával kezdve, pótolják azt és cselekvését meghosszabbítják. Modellről van itt szó, az ikon teológiájának modelljéről: Krisztus ráhagyja magát tanítványaira, amint a Bizánci Birodalomban a császár távollétekor kiállítják képmását tiszteletadás végett.10 11 Amint az ikon a prototípus helyén, úgy a helyettesítő reprezentáció a jelenlétet helyreállítja. Az Eucharisztia reprezentál, mert egy távollétet pótol.

Másodszor, az eucharisztikus reprezentáció megjelenítés (mise en scene). A szentmise központi mondatai egyesszám első személyben hangzanak el, megismételvén Krisztus kijelentéseit és Krisztus szerepét (in persona Christi): „Ez a szentség közvetlenül megjeleníti az Úr szenvedéseit, melyek által Krisztus fölajánlotta önmagát mint pap és áldozat (hostia) a kereszt oltárán. Márpedig az áldozat (hostia), amit a pap felajánl, valóságosan az, amit Krisztus felajánlott, mert valóságosan tartalmazza Krisztust. A szolga, aki azt felajánlja, nem azonos valóságosan, tehát szükséges, hogy reprezentáció által legyen azonos. Ezért a pap, aki konszekrál, olyan mértékben, amennyiben Krisztus szerepét játssza (gerit personam), ejti ki a konszekráció szavait Krisztus szerepében (ex persona Christi), hogy az áldozat ne tűnhessen másnak, csak Krisztusnak. [...] Ő Krisztus személyét reprezentálja (Christi personam repraesentat)A persona ebben az esetben megőrizte az antik színházi értelmét. Az Isten képmására teremtett személy méltóságát is érdemes figyelembe venni. A celebráns Krisztust reprezentálja, amennyiben szerepét játssza, megismétli szavait, gesztusait. Ezért kell szóról szóra követni a konszekráció szavait, „mintha Krisztus jelen lenne, azokat kimondván”.12 Bizonyos modern magyarázókkal13 szemben, Szent Tamás nem állítja szembe a megtestesítés „szerepét” a recitálással. Többről van szó mint ismétlésről, mert a konszekráció szövegének azonos recitálása történik.

9 Somme Contre les Gentils IV, chap. 74,n.2; 1 Corinthiens 11,24.

10 Somme théologique III,q.73 a.5 resp.

11 ScriptumsuperlibrumSententíarum IV,d.8,q.2, a.l, qc.4 ad 4.

12 Somme théologique III,q. 78 a.5.

13 R. Sokolowski, «De la citation á la présence réelle, Petite phénoménologie de l’eucharis- tie», Communio 20/4 (1995), pp. 128-140, Crisis 12/8 (1994) 16-21).