Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka

14

Olivier Boulnois

lékezés révén azt, ami egyetlen egyszer történt meg. Minden alkalommal emlékeztet Krisztus halálra adására, de azt nem ismétli meg.

Az Eucharisztia és az átváltozás körüli heves viták századának befejeztével a XII. században Gratianus Decretuma rögzíti a tanítást, Szent Ágostont idézve: „Krisztus, önmagában (in semetipso) egyszer áldoztatott föl, mégis, minden nap föláldoztatik a szakramentumban.”3 Ha Krisztus csak egyszer halt is meg, minden nap önmagát adja az Eucharisztiában. Az Eucharisztia biztosítja az örök visszatérést az időbeli ismétlésben, a különböző módozatú ismétlésben.

Petrus Lombardus Szent Ágostonnak erre a szövegére támaszkodik, ami a szenvedés évenkénti reprezentációját felidézi húsvét ünnepekor. Általánosítja azt, mert a mise naponkénti reprezentációjának igazolására használja: „az, amit a pap fölajánl, áldozat (sacrificium) és felajánlás (oblatio), mert a mise a kereszt oltárán tett szent feláldozás (immolatio) és az igazi áldozat (sacrifi- cium) reprezentációja és emlékezete. Krisztus egyszer (semel) halt meg a kereszten és ott önmagában (in semetipso) áldoztatott fel, de ő feláldoztatik minden nap a szakramentumban, mert a szentségben emlékezés (recordatio) történik arra, ami egyszer megtörtént.”4 Az Eucharisztia reprezentálja Krisztus áldozatát, mert minden nap emlékeztet történelmünkben arra, ami egyszer történt meg. Az Eucharisztia az időben létezik, képmás a tér formáiban: az egyetlen eredetinek a végtelenségig történő megismétlése. A múlt egyetlen eseményének emlékezetét és képmását alkotja. Az emberiség megváltását meghosszabbítja a történelemben, s ezért üdvözítő hatású. Innen származik a lényegi, mégis idegennek tűnő állítás, miszerint Krisztus „önmagában” áldoztatott fel: egyszer áldoztatott fel önmagában, de valahányszor újból föláldoztatik egy másikban. A szentség minden nap újra létrehozza az alteritás- ban azt, ami egyszer s mindenkorra (ephapax, Róm 6,10) megtörtént.

Milyen értelmet kell Szent Tamásnál a reprezentáció fogalmának tulajdonítani? Reproduktív képmás vagy emlékezet?

Szent Tamás összes műveiben mindössze egyetlen cikkelyt szentel az Eucharisztiának mint Krisztus áldozatának. Ez: Summa theologica III.q.83,a.l. Tamás a repraesentatio és az imago repraesentativa kifejezésekkel az Eucharisztia szentségéről beszél, a szentmise áldozatáról.

3 Grauen, Decretum p. III,d.2,can.52 = Augustin, Epistula 98, Ad Bonifacium (PL 33,363, Thomas, Somme théologique III,q.83,a. 1 séd c.).

4 Pierre Lombard, Seníentiae in IV libris distinctae IV, dist. 12, chap, 5 (Grottaferrata, 1981, II, 308).