Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): A szeretet ajándéka
Olivier Boulnois A szeretet ajándéka Kimondhatjuk: ez az én testem? Mit akarunk ezzel mondani? A köznapi beszéd természetesen hemzseg a föltételezetten magától értetődő megállapításoktól. „Ez az én testem. A testem az enyém. Azt csinálok vele, amit akarok. Szabadon döntöm el, mivé legyek.” Ezek a közhelyek keringenek a közbeszédben. Mégis, ha az ember fölkeresi a párizsi „ősi művészetek” múzeumának állandó kiállítását, azonnal meggyőződhet arról, hogy az emberi testről alkotott felfogás egészen más volt, és az emberiség túlnyomó többsége számára ma is másként van. A testünket nem mi csináljuk, még csak nem is az apa és az anya. Ez idegen, különös, fenyegető és törékeny külvilág egy darabkája. Előbb csak apja és anyja vérének különös keveréke, és akkor kapja meg egyedi-egyszeri lényegét-entitását, amikor a végzetek, holtak, révületek birodalmából kiszakad és egy rítus révén az apa és az anya mellé, alá besorolódik. Csak akkor válik jogi státussal rendelkező személlyé, ha beiktatódik egy leszármazási vonalba. Akkor kapja testét „tulajdonába”, ha egy beavatás révén leveti régi testét és azt egy, a társadalom által szentesített test helyettesíti. Vagyis a mi anyagi testünk nem igazi test, önmagában nincs jelenléte (presence). Mert az igazi test nem egy nyers test, sejtek halmaza, az ADN által programozott genetikai modell, hanem a nyers adottság és a transzcendencia között képi és hasonlósági kapcsolat. A test mindegyikünkben a személyiség és az alteritás közötti kapcsolatból nyeri formáját. Egyedül a társadalom képes nekünk átadni a testet, egy testet alkotva velünk. A test nem egy csapásra adatik meg, hanem szükséges, hogy szimbolikus rend legyen a nemzője. Nem mondhatjuk azt: „ez az én testem”, mert mi azt nem uraljuk, a testet spirituálisán egy ajándék hozza létre, amit mi befogadunk. A föltételezett modern ember kivétel lenne e szabály alól? - lehetséges, hogy az a rosszullét, ami civilizációnkat jellemzi, egyszerűen annak a következménye, hogy erről a strukturális és szimbolikus alapvetésről nincs tudomása.
