Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ziegenaus, Anton - Molnár Gyula (ford.): "Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni" (Ef 38): Leo Scheffczyk bíboros személyének és életművének méltatása
Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni” 97 toztatása a nyelvben mindig érinti a magot is. Egy új interpretáció elbírálásához Scheffczyk szerint nem elégséges, hogy az emberhez és az időszituációhoz igazodik, hogy összhangban van az ember történelmi helyzetének megfelelő tapasztalataival, hogy a megállapítás a cselekvésben beválik, s hogy a társadalom általánosan elismeri-e. Teljesen figyelmen kívül hagyják eközben a megállapítás igazságát.17 Egy új interpretáció valódi kritériumai Scheffczyk szerint először is az eredeti szöveg hű fordítása, amihez a szöveg pontos ismerete szükséges.18 Talán innen ered Scheffczyk intenzív kutatómunkája a dogmatörténet személyiségeit és szövegeit illetően. A folytonosság kritériuma azt jelenti, hogy az új állítás lényegében legyen összefüggésben az eredetivel, vagy amit ezen érthetünk.19 Ha a kontinuitás megszakad, az ember már nem fog hinni Jézus Krisztusnak az apostolok által közvetített tanításában, hanem végső soron csak saját magában. Ez az összefüggés, azonban nem lehet tetszőleges. Scheffczyk utal itt Schoonenbergre, aki a Kalkendoni Zsinatot úgy interpretálja, hogy Jézus Krisztus személye emberi, nem pedig a második isteni személy. így Scheffczyk harmadik kritériumként az azonos struktúrát vagy azonos internacionalitást határozza meg. Ami az eredeti összefüggésben központi vagy periférikus volt, azt a későbbi felfogásban is így kell értékelni. De kicsoda a fordító? Scheffczyk kritériuma: az új állításról nem individualisták és nem egyes emberek döntenek: „A hit, valamint a hitértelmezés tulajdonképpeni alanya nem az egyes ember, hanem az Egyház.”20 Befejezésül hangsúlyozza, hogy ezeket a kritériumokat nem szabad könnyedén és mechanikusan használni. Az új interpretáció egy párbeszédes életesemény, amelynek során az ember etikai-értékelő képességével is részt vesz. A publikációk tömegéből ki kell még emelni a feltámadásról szóló monografikus értekezést21, továbbá az Isten-kérdést tárgyaló különféle írásokat (az „Isten halott” teológia; ateista = személytelen istenkijelentés; Szentháromság). Az általa tárgyalt témák terjedelmét tudatosítja „A teológia és a tudományok” című vizsgálódás.22 Scheffczyk ebben vitát folytat a tudománnyal és a filozófiával arról a kérdésről, hogy a teológia „érdemes-e” arra, hogy az egyes természettudományok keretében az egyetemen képviselve legyen. De a teológián belül sem mindig veszik észre a teológia tudományjellegét, ami 17 18 19 20 21 22 UO., 158 ff. Uo., 161. Uo., 163. Uo., 164. Scheffczyk, Auferstehung, Prinzipi christlichen Glaubens, Einsiedeln 1976. Aschaffenburg 1979.
