Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ziegenaus, Anton - Molnár Gyula (ford.): "Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni" (Ef 38): Leo Scheffczyk bíboros személyének és életművének méltatása
Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdetni” 91 írás elfordulása a felvilágosodástól és új irányvonala a romantika korában.” Stolberg3 szoros kapcsolatot tartott fenn irodalmi körökkel, többek között Goethével is, eleinte lelkesedett a francia forradalomért, majd annak kegyetlensége gondolkodóba ejtette. Olaszországban ismerhette meg mélyebben a Katolikus Egyházat. A „Münsteri kör” erős hatása alatt tért meg, ami 1800-ban nagy feltűnést keltett. Később 15 kötetes művet írt Jézus Krisztus vallásának története” címmel. Stolberg elfordult a felvilágosodás egyházfelfogásától és a romantika hatása alatt úgy ábrázolta az Egyházat, mint természetfölötti valóságot, amely az élet és a tanítás egységében élő hagyományként valósul meg. Jóllehet Scheffczyk később az egyháztörténetről a dogmatikára tért át, az egyháztörténettel való foglalkozás gondolkodásmódjára erősen hatott, s ez megnyilvánult tartózkodásban, melyet a II. Vatikáni Zsinat utáni „második felvilágosodással” szemben tanúsított, valamint a történelmi témák iránti vonzódásában. Itt kell említenünk az egyháztörténet személyiségeinek és eseményeinek számos vizsgálatát és a régebben meghatározott dogmák mai értelmezéséről (hermeneutika) és egyes dogmák kidolgozásáról írt munkáit. A müncheni dogmatikus Michael Schmaus vezetésével írta meg magántanári dolgozatát „Mária-titok a Karoling-kori jámborságban és tanításban” címmel.4 Scheffczyk már 1952-ben docensi kinevezést kapott Königsstein- ben. 1959-ben meghívták a tübingeni egyetem dogmatikai tanszékére, 1965-ben pedig Münchenbe. Kutatásának súlypontját vizsgálva először is feltűnik a teremtés teológiájában való jártassága. Leo Scheffczyk azon rendkívüli hittudósok közé tartozott, akik alapvető természettudományos ismeretekkel rendelkeztek. Tagja volt egyebek között a Görres-Társaság interdiszciplináris kutatások intézetének (természettudomány-bölcselet-teológia). A Társaság ülésein tárgyalták a gondviselés és az ember-kép kérdéseit. Ugyancsak gyakran foglalkoztatta az evolúció kérdése és Teilhard de Chardin munkái kapcsán megvitatta az eredendő bűn dogmája új interpretációjának lehetőségeit és határait. Monografikus értekezései sorában, több ízben állást foglalt a teremtéstan kérdéseiben. Teológusok gyakran kitérnek a teremtéstan és a természettudományok közötti vita elemzésének útjából, mert nem érzik magukat eléggé illetékesnek, s mert itt „egzakt” tényekről van szó, ahol nem korlátozódhat a kérdés az egzisztenciális teológiára. Minthogy azonban a teremtéstan alapját képezi a teológia és az egyéb tudományok közötti interdiszciplináris párbe3 Lásd Wetzer und Weltes Kirchenlexikon, Bd. 11,838-841. 4 Leipzig 1959.
