Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Puskás Attila: Jézus üdvözítő halála
72 Puskás Attila letett a kettős eszkatológiáról szóló elmélet, mely azzal számol, hogy az Isten uralmának eredeti jézust eszkatologikus felfogásához egyszerre tartozott hozzá a jelenbeli megvalósulás és a jövőre irányulás dimenziója.10 11 Isten uralma Jézus tetteiben, igehirdetésében és egész magatartásában már most valóban és hatékonyan jelen lévő, kinyilvánuló, megtapasztalható esemény, ám ugyanakkor Jézus meggyőződése és várakozása szerint jövőbeli beteljesedésre utalt. Maga Jézus a jelenbeli „már igen” és a jövőre mutató „még nem” különbségének a feszültségében élte üdvözítő küldetését. Az eredeti jézusi logionoknak tekintett evangéliumi mondatok e kettősséget jól tükrözik.11 A jézusi kettős eszkatológiából azonban - ez a manapság általánosan elfogadott és leginkább kielégítő értelmezés - fontos következmény adódik a kereszthalál üdvözítő eseményként való felfogásának lehetőségét illetően. Ha ugyanis Jézus eredeti küldetés- és önfelfogásában az istenuralom megvalósulásának eleve két egymáshoz tartozó, de egymástól minőségileg mégis különböző pólusa van, a jelenbeli-elkezdődő és a jövőbeli-beteljesedő, akkor egyedül ebben a jézusi perspektívában értelmezhető helyesen Jézusnak a saját erőszakos halálához való viszonya. A szenvedés és a kereszthalál Jézus számára nem az istenuralom kezdetben meghirdetett, jelekkel tanúsított és hatalommal kinyilvánított valóságának cáfolata, azzal ellentétes, vele szembeállítható vagy ahhoz minden jelentőséget nélkülözően, közömbösen viszonyuló esemény, hanem az istenuralom jövőbeli, végérvényes kinyilvánulásának-megvalósulásának üdvösségszerző és kitüntetett pontja. Hans Urs von Balthasar Jézus küldetéstudatának elemzésében maximálisan szem előtt tartja ezt a sajátos, kettős pólusú eszkatológiát.12 Megállapítja, hogy noha Jézus földi életének minden egyes jelenbeli pillanatában már most tökéletesen megcselekszi az Atya akaratát, kinyilvánítja Isten elközelgett uralmát, üdvözíti az embert, mégis különleges várakozással fordul a jövő felé, várja az „órát” (Lk 22,53; Mt 26,45; vő. Jn evangéliumában az „óra”), amikor rajta keresztül és küldetését teljesítve, minden véges mértéket meghaladó és végérvényes módon megvalósul 10 Vö. W. G. Kümmel, Verheissung und Erfüllung. Untersuchungen zur eschatologischen Verkündi- gungjesu, Basel 1945. A vallástörténeti iskola és a C. H. Dodd által képviselt egyoldalú eszkatologikus értelmezések - Isten uralma Jézus számára (a) kizárólag a közeli, apokaliptikus módon beköszöntő jövőhöz tartozik, illetve (b) kizárólag jelenbeli, már megvalósult esemény - korrekciójaként és egységbe foglalásának kísérleteként született meg a kettős eszkatológia elmélete. 11 Vö. G. Theissen-A. Merz, Der historische Jesus, Göttingen 1997, 232-241. A szerzők jól bemutatják a jézusi eszkatologikus szemléletmód eredetiségét s ugyanakkor beágyazottságát az ószövetségi és a korabeli várakozások kontextusába. 12 Vö. Hans Urs von Balthasar, Theodramatik 11/2. Die Personen in Christus, Einsiedeln 1978, 79-91; 99-106.
