Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Kissler, Alexander - Szax László (ford.): Válaszúton: XVI. Benedek és a 21. század kereszténysége
Válaszúton 65 lása az iszlám Isten-képtől. Csak most először nevezi meg világosan a „vá- laszutat”. Eszerint a két nagy monoteista vallásnak, a kereszténységnek és az iszlámnak eltérő útja van a maga Istenéhez. Lehet-e, hogy mégis ugyanarról az Istenről van szó? Ezt a kérdést a Szentatya itt nyitva hagyta. A „válaszút”, amely „manapság kihívások elé állít minket”, abban áll, hogy a „moszlim tanítás szerint Isten abszolút transzcendentális”. Vagyis túl minden emberi kategórián, túl a történelmen, túl az értelmen, tehát a moszlim Isten bármit megtehetne, amihez kedve tartja, akár bálványimádást vagy hasonló, értelemtől távol álló praktikák gyakorlását is megkövetelhetné, sőt akár a valótlant vagy a gonoszságot is. így látják egyes kis számú, művelt muzulmánok. A Szentatyának címzett nyílt levélben 38 magas rangú moszlim vallási vezető ezt a tézist vette kapcsolódási lehetőségként ahhoz, hogy - mint azt XVI. Benedek pápa remélte - teológiai vitát kezdeményezzenek. A pápa ilyen irányú ajánlatát fontolóra vették, komolyan megválaszolták, s ez némiképpen bátorító jel. Amennyiben folytatódik is a párbeszéd, nem tisztázott, hogy egy történelmi válaszútnak aktuálisan milyen drámai kihatásai lehetnek. II. János Pál volt az első pápa, aki meglátogatott egy muzulmán országot, meghívta őket is Assisibe, a világvallások találkozójára, azzal a céllal, hogy az egymástól sok szempontból különböző vallások a gyakorlatban, a cselekvésben és az imádságban kinyilvánítsák a közös békeszeretetet. XVI. Benedek pápa ezzel szemben az igazság kérdését állítja a középpontba. A keresztény hit Benedek levezetése szerint kezdettől a görög filozófia és a Szentírás üzenetének szintézise, kétség és hitvallás alakítja. A keresztények azonban saját hibájukból elhomályosították ezt az eredetet. Előadásának fő iránya éppen ezen antihellenisztikus erők voltak, melyek három nagy hullámáról beszélt. Az elsőt a reformáció korába helyezi Benedek. „A »Sola Scriptura« a hit tiszta ősformáját keresi, úgy, ahogyan a szentírási szóban eredendően jelen van.” A második hullámot a „XIX. és XX. századi liberális teológia” indította el, mindenekelőtt Adolf von Harnack. A harmadik és eddig az utolsó hullám, amelyet kétely nélkül szekularizációnak is nevezhetünk, pedig éppen most zajlik. A tudományokban egy olyan értelem-fogalom dominál, amely csak azt fogadja el értelmesnek, ami a kísérletekben igazolást nyer. Az ilyenfajta beszorított értelem azonban „alkalmatlan a kultúrák közötti párbeszédre”. Konkrétan: Hogyan tudnak párbeszédet kezdeményezni a Nyugat tanultjai más kultúrákkal, ha azok vallási tudását értelmetlennek tartják? Mi mondanivalója lehet egymásnak egy hitére büszke muzulmán államférfinek
