Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
A liturgikus latin nyelv 57 Omnipotens sempiterne Deus: fac nos tibi semper et devotam gerere voluntatem, et maiestati tuae sincero corde servire. Vagy: (Coll. Dorn, infra oct. Ascens.) Excita, quaesumus, Domine, potentiam tuam et veni: ut ab imminentibus peccatorum nostrorum periculis te mereamur protegente eripi te liberante salvari. (Coll. Dom. I Adv.) A második típus, némileg bonyolultabb, Isten megszólításához hozzáfűz egy őt dicsőítő mondatot, vagy egy teológiai gondolatot, ami után a kérés következik. Például a víz megáldásakor imádkozott oratio: Deus, qui humanae substantiae dignitatem et mirabiliter condidisti et mirabilius reformasti, da quaesumus nobis eius divinitatis esse consortes qui humanitatis nostrae fieri dignatus est particeps. Vagy: Deus, cuius providentia in sui dispositione non fallitur: te supplices exoramus, ut noxia cuncta submoveas, et omnia nobis profutura concedas. (Coll. Dom. VII post Pentec.) M. Rheinfelder és mások arra hívták föl a figyelmet, hogy ez a felépítés, amelyben a megszólítás után (kérésre) vonatkozó mondat következik, a rómaiak (pogány) imádságaiban gyakran előfordult. Összehasonlításul álljon itt a Titus Livius (29,27,1) által idézett ima:
