Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv

A liturgikus latin nyelv

53

Qui corporali ieiunio vitia comprimis mentem elevas virtutem largiris et praemia.

Összegezve azt lehet mondani, hogy a mise prefációi nagyon ünnepélyes és hieratikus imádság-stílust képviselnek, ám e stílusban az emócios elem, a tremendum momentuma fontos szerepet játszik. Ez a stílus élesen elválik a kánonétól: közelebb áll a biblikus stílushoz, kevésbé kimért-mértéktartó, kevésbé lapidáris-szűkszavú és kevésbé „római”.

Az eucharisztikus imádság kompozíciójának elve a húsvéti gyertya meg- áldásának rítusára is hatott. Idegen szokás Rómában, ám egészen Nagy Károly koráig (768-814) a IV. századtól kezdve igen elterjedt egész Észak-Itáliá- ban. Az Ibér-félszigeten (a IV. századtól kezdve), Galliában és talán Afrikában is jelen volt. Szent Ágoston a De civitate Dei, 15,22-ben egy metrikus laus cerei-ről beszél, amelyet ő állított össze. A Liber Pontificalis című művében szó esik egy fölhatalmazásról, amelyet Zosimos pápa (417) adott a diakónusoknak a laus cerei éneklését illetően. Az Örök Város környéki egyházak is bevezették ezt a szokást, amelyet magában Rómában tilalmaztak. A húsvéti gyertya megáldásának formuláját nem püspök, sem pap, hanem diakónus énekelte. Először meghívta a híveket az ünneplés megkezdésére, az eucharisztikus imádság ünnepélyes fordulatával, és lehívta a húsvéti gyertyára az isteni áldást. Ezt az imádságot a diakónus komponálta és énekelte adott sémára, amely, ügy tűnik, hagyományos volt és korán rögzült. Kötelező témája a méhkirálynő dicsérete, aki tiszta és termékeny mint a Szűzanya; e dicsérő éneket Vergilius Georgiconjának IV. könyve ihlette. A fennmaradt különböző szövegek közül az Exultet került átvételre mindenütt. Számos bizonyítékra támaszkodva, Dom B. Capelle, Szent Ambrusnak tulajdonította.34 A laus cerei a liturgikus stílus nagyon sajátos - majdnem egyedi - típusát képviseli, ezért érdemes a liturgikus nyelv és stílus fejlődésének keretében megvizsgálni.

Szent Jeromos műveinek függelékében a 18. számú, bizonyos Presidius- hoz (a piacenzai egyház diakónusa) intézett levél címe: De cereo Paschali (PL 30,188). A XVI. században Erasmus és Marianus Victorius elvetették Jero34 „L’Exultet pascal, oeuvre de saint Ambroise”, Mise. Mercati, I, 219 skk. - De lásd még: B. Fischer, .Ambrosius Verfasser des österlichen Exultet?”, Archiv/. Liturgie-Wissenschaft 2 (1952) 61 skk.; Mohrmann, „Exultent divina Mysteria”, Ephem. Lit. 66 (1952) 274-281; M. Huglo, Vigiliae Christianae 1 (1953) 79 skk.